Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)

Kaposi Zoltán: Az első világháború gazdasági hatásai Pécsett

Kaposi Zoltán

Az első világháború gazdasági hatásai Pécsett

Pécs gazdasági fejlődése a háborút megelőző évtizedekben

Pécs a 19. században Dunántúl egyik leggyorsabban fejlődő városa volt. Az önálló törvényhatósági jogú város az első világháború előtti évekre a mintegy 50 000 lakosával1 a történeti Magyarország tizenötödik legnépesebb településévé vált. A város fejlődése különösen a kiegyezés megkötése utáni időszakban gyorsult fel, amikor is Pécsett gomba módra szaporodtak az ipari vállalkozások. Olyan országos és birodalmi piacokat meghódító nagyvállalkozások születtek ebben az időben, amelyek jelentős technikai innovációkat tudtak felmutatni; elég itt a Zsolnay-kerámiagyárra, az Angster-orgonagyárra, vagy a Hamerli-kesztyűgyárra utalni.2 Az iparosodás másik szála a szénbányászat fejlődése volt: a város határain belül lévő Pécs-bányatelepen már 1852 óta, illetve a Pécs melletti falvakban (Vasas, Szabolcs, Somogy) 1868 óta a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) egyre kiterjedtebb kőszénbányászatot folytatott. A félévszázados fejlesztések nyomán a háború előtti időre egy 3800 főt foglalkoztató nagyvállalat épült ki. E munkástömeg mintegy harmada a város északkeleti részén, Pécs-bányatelepen élt,3 s amely fogyasztásával, munkájával nagy hatást gyakorolt a város működésére. A gyáriparosodás és a szénbányászat mellett erős maradt a tradicionális kisipar is, amit jól mutat, hogy a háború előtt az összes pécsi ipari és kereskedelmi vállalkozás 56%-a segédek nélkül működött.4

De más ágazatokban is látszik az előrelépés. Pécs területén belül a mintegy 2500 holdas szőlő az 1880-as évek közepéig nagy lehetőséget biztosított a város polgárságának a jövedelemtermelésre. A filoxérajárvány és a századvégi híres borhamisítási botránynak köszönhetően ugyan a bortermelés és a borkereskedelem jelentősége csökkent, de a helyi presztízsben továbbra is meghatározó maradt.5 Pécs a dualizmus korában növekvő kereskedelmi központtá vált: a város a délkelet-dunántúli és a szlavóniai vidékeknek is a legnagyobb piacos helye volt. A lokális kereskedelem is erősödött: egyre több bolt jött létre úgy, hogy mellettük a hagyományos országos és heti vásároknak is megmaradt a funkciója. A vasút (megkésve) az 1880-as évektől javította a kereskedők pozícióját.6 Pécs pénzügyi és igazgatási központi funkcióinak erő-1 A listát lásd: VÁROSAINK HÁZTARTÁSA 1910, II. Részletes kimutatások. 2.

2 Az ipar fejlődéséhez lásd: KAPOSI 2006.

3 NÉPSZÁMLÁLÁS 1910/3.1059.

4 Az üzemi kérdésekhez lásd: NÉPSZÁMLÁLÁS 1910/3.1302. alapján számolva.

5 KAPOSI 2006, 43^8.

6 ÁGH 1894, 257.

95