Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez másként írja le az estét, és az eset kapcsán 1945-ben felvett vallomások között is sok az ellentmondó információ. Közös elemük, hogy tartalmazhatnak elfogultságon vagy valótlan alapon álló információkat, ezért a történteket lehetetlen teljes bizonyossággal rekonstruálni. Erősen valószínűsíthető, hogy saját szerepét mindenki próbálta felnagyítani vagy egyáltalán hozzákapcsolni az eseményekhez, még ha nem is volt ott. A visszaemlékezések szavahihetősége erősen kétes, amit a fentiek mellett persze az eltelt idő szintén magyarázhat, de hatással lehetett rájuk a törekvés, hogy a korszak szereplőit elítéljék (mind erkölcsileg, mind a bíróságon is). Az események leírásában bizonyosan jelen van több költött elem. Az áldozatok emlékét 1945 után sem emelték piedesztálra. A kivégzés túlélőjeként számontartott Kertész Gyula, valamint Halász Lajos özvegye és fia is többször panaszkodott arra, hogy nem törődött velük a párt, a helyi vezetés. Ezt a kevés korabeli túlélő azzal magyarázta, hogy a máshonnan Siófokra kerülő vezetők számára nem volt fontos az emlékezés. Az emlékművek sorsa rendkívül hányatatott, az első nagy nehézségek árán, hosszú huzavona után készült el 1948-ban. Ez a szobor Kertész Ferenc történetét örökítette meg, aki menekülése során beszaladt a kukoricásba, amit ugyan átfésültek, de egy fára felmászva sikerült elkerülnie üldözői figyelmét. Egy újabb, az 50. évfordulóra tervezett kompozíció is csak többéves késéssel készült el. Ez az alkotás már Halász Lajos felesége és fia gyászát jelenítette meg. A konszolidáció kezdetén 1920-ban a helyzet konszolidálása után előkerülhettek a kommün alatt szerepet vállaló helybéliek ügyei. A Tanácsköztársaság bukása után Szűcs Menyhértet letartóztatták, két nap múlva átadták a román hatóságoknak Székesfehérváron, majd négy nap múlva elengedték. Ebben szerepe volt felesége közbenjárásának Horthy Miklósnál, és Magasházy László is segédkezett szabadon bocsátásában. Jankovich Bésán Endre különítménye hamarosan ismét letartóztatta, de Horthy közbenjárására újból elengedték.38 Végül egy év börtönre ítélték, de nem siófoki tevékenysége miatt.39 Szabadulása után a községi elöljáróság nem kérte internálását.40 Egészsége a börtönben uralkodó egészségügyi viszonyok és a kínzások következtében erősen megromlott.41 Többeket internáltak a hajmáskéri tüzérlaktanya területén, a katonaváros külső részében elhelyezett táborba. 1920 folyamán az újonnan létrejött helyi közigazgatás Szabó László bíró vezetésével több alkalommal kérvényezte elbocsátásukat, rendőri felügyelet megvalósítását ígérve, és a lakhely elhagyását csak engedély esetén lehe38 ÁBTL 3.1.9. V-8943. Szűcs Menyhértné vallomása. 39 A Tamásiban június elsején levert ellenforradalom után jelent meg a községben Friebert Titusz siófoki direktóriumi tag kíséretében és a vád szerint „ott tartózkodtak azok között a terrorkatonák között, akik a kivégzéseket provokálták a jelenlétükkel". Tolnamegyei Újság, 1919. november 15. 40 MNL VeML V. 430. TŰK 33/1920. 41 ÁBTL 3.1.9. V-8943. Szűcs Menyhértné vallomása. 48
