Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez tővé téve. Kérelmeiket egyhangú határozattal hozták meg, többnyire a megbánásra és a családfenntartásban nélkülözhetetlen szerepükre hivatkoztak. Ismételt kérvényeiknek csak idővel és nem csoportosan adtak helyt a hatóságok.42 A lakosság a viharos időkben is megőrizte nyugalmát, mihelyt az ország helyzete konszolidálódott, a helyiek ismét a maguk kezébe vehették életük irányítását. A település új vezetése nem kívánt vérengzést, igyekezett visszafogadni az eljárás alá vontakat, aktívan közbenjárt szabadon engedésük érdekében. Bár nem volt könnyű életük az új rendszerben, de szabadságukat hamar visszanyerhették. Nincsenek adatok a helyi hangadók részéről a kommün idején elkövetett kirívó tevékenységről (bár az iratok csekély száma miatt ez óvatos kijelentés), de tény, hogy 1945 után sem büszkélkedett senki cselekedeteivel. Szűcs Menyhért és Halász Lajos halála is akadályozta talán „a dicsőséges 133 nap" lokális történéseinek felemlegetését a háború után, de a túlélők és a '19-esként számontartottak részéről sem voltak ilyen megnyilatkozások (többen pedig elköltözhettek a környékről). Siófok lakossága a huszadik század folyamán jelentős mértékben gyarapodott, ami hozzájárult ahhoz, hogy később kevésbé tudott kialakulni a kommün idejére vonatkozó helyi hagyomány. Ugyanez elmondható a Nemzeti Hadsereg jelenlétének idejéről is. A község népe nem csatlakozott szélsőséges cselekményekhez, nem ragadták magukkal a községen átvonuló, heves érzelmektől fűtött különböző ideológiájú csoportosulások hangulatkeltései. Az antiszemitizmus még sokáig nem jelent meg a mindennapokban.43 Talán nem független ezen jelenségektől a tény, hogy bár Siófokon a fürdőkultúra egyre jobban fejlődött, egyre közkedveltebb célpont lett a pihenni és szórakozni vágyók számára és átalakulóban volt a foglalkozási struktúra, az agrárjelleg azonban még mindig domináns volt. A földhöz közeli embert nehezebben érinti meg a politika harsány zaja, de a turizmusban érdekeltek számára is fontos a nyugalom. A település és a környék mezőgazdasági orientációja visszaköszön az 1920. januári nemzetgyűlési választások eredményeiből is: az enyingi választókerületben az Országos Kisgazda és Földmíves Párt nyert mandátumot. A politikai rendszer stabilizációja után Siófok fejlődése ismét a korábbi ütemben folytatódhatott tovább. 42 Először 1920. február 18-án Balogh György esetében szüntették meg az internálást, mivel a vizsgálatok szerint a munkástanácsban való részvételét csak kényszer alatt vállalta. Krátky Kálmánnét, aki női szervezetek és a közellátás ügyeit szervezte, április 21-én engedték el. Kele József és Gulyás József június 11-én térhetett haza, előbbi munkástanácstag volt és vörösőr, de csak ellenőrző szolgálatot végzett, utóbbi fenyegető fellépés miatt került eljárás alá. Németh György (munkástanács helyettes elnöke, agitált, izgatott a vádak szerint), Nagy György (munkástanács tag volt) és Nagy Györgyné (háztartási alkalmazottak szervezetének bizalmija volt) július 8-án indulhatott vissza Siófokra. Vasalik Gyulát csak november 27-én engedték el. Vöröskatona volt, munkástanácsi gyűléseken agitált, ezért nyolc hónap börtönre ítélték, de beszámolva az internálásban töltött időt szabadon engedték. Egyedül Gál Sándor esetében nem kérték az eljárás megváltoztatását, mert bár a kommün alatt nem vállalt szerepet, annak előkészítésében tevékenyen részt vett Károlyi Mihály idejében. MNL VeML V. 430. TŰK 9,17, 19, 20, 21, 23, 27, 28, 29, 336, 885/1920. 43 MATYIKÓ 1992, 190.
