Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Radó Bálint: Egy szabadkőműves orvos és egy antiklerikális szocialista karöltése a Mecsekalján a szerb megszállás idején. Doktor Sándor és Hajdu Gyula tevékenysége a Pécsi Szocialista Pártban
Ráció Bálint: Egy szabadkőműves orvos és egy antiklerikális szocialista karöltése... József adótisztet is hozzájuk sorolták, aki tartalékos főhadnagyként a háború folyamán a boszniai Uzsicén szerb nacionalistákat, köztük két pópát felakasztatott. Eszéken át vitték őket Mitrovicára, ahol saját visszaemlékezései szerint „marxista iskolát" tartott a fogolytársaknak, ám - meglepetésére talán? - nem hozta őket lázba vele.74 A letartóztatása utáni tizenhatodik napon engedték szabadon, s küldték vissza azzal Pécsre, hogy az elhúzódó sztrájk befejezéséről tárgyaljon. Maga Visy László főispán is, aki a sztrájkot élesen ellenezte,75 mondván, az csak a városnak, a polgároknak okoz szenvedést, a szerb megszállókat aligha töri meg, el kellett, hogy ismerje: a győztes katonai erő kénytelen volt a szervezett munkássággal tárgyalásokba bocsátkozni. Kellő döbbenettel és megütközéssel vegyes örömmel kellett nyugtáznia ezt.76 Hajdú Gyula, aki Radovanovic-tyal és a bányászokkal egyaránt tárgyalásokat folytatott, elérte, hogy a magyar közigazgatás helyreállíttatott, a sztrájk miatt letartóztatottakat szabadlábra helyezték, a munkásszervezetek szabadon működhettek, továbbá legalábbis cenzúrázás után az újságok újra megjelenhettek.77 Hajdú egész élete legnagyobb sikerének vallotta haláláig, hogy Pécset és Baranya nagy részét az általános sztrájk meggyőző ereje folytán sikerült magyar kézben tartani. Március 15-én egy küldöttség élén Belgrádba utazott a sztrájk lezárásáról tárgyalni. Visszaemlékezéseiben egyenesen úgy ír, hogy a vele ott tárgyaló Danilo Kalafatovic ezredes, a szerb vezérkari főnök helyettese március 18-án francia nyelven úgy nyilatkozott, hogy a sztrájk ereje győzte meg őket arról, hogy csak a megye „déli, szerb lakosságú csücskére tartsanak igényt. Pécsre vonatkozóan pedig mindössze azt kívánják, hogy bizonyos időn át meghatározott mennyiségű szenet tartozik a pécsvidéki bányák termeléséből a Szerb-Horvát-Szlavón királyságnak átadni."78 Homyák Árpád mutatott rá, hogy ha tartalmazott is igazságot a helyettes vezérkari főnök állítása, „nem fedte teljesen a valóságot, ugyanis békedelegációjuk már az általános sztrájk kitörése előtt, 1919. február 18-án ismertette a nagyhatalmak képviselőiből álló Legfelső Tanáccsal, mely területekre tart igényt, ez pedig nem tartalmazta Pécset és Baranyát. Tehát nem a február 21-én kirobbant sztrájk győzhette meg a jugoszlávokat arról, hogy nem érdemes kérniük e területeket."79 Nem vonhatjuk azonban kétségbe, hogy Hajdú komolyan büszke volt a sztrájk sikerére, az abban játszott személyes szerepére, tárgyalásaira. Meglátásom szerint nem vitathatjuk, hogy mindezt megelégedettséggel mutatta fel a velük szembenálló nemzeti, keresztény politikusoknak: lám, mi, a 74 HAJDÚ 1957, 262. 75 „Még egy tehén van Pécsett és Baranyában, addig lesz nekik mit enniök. De nem úgy van a lakossággal." MNL BaML XIV. 60. Nagyatádi Dr. Visy László Pécs szabad királyi város főispánja naplói, 1914-1921. V. 1919. február 23. 76 MNL BaML XIV. 60. Nagyatádi Dr. Visy László Pécs szabad királyi város főispánja naplói, 1914-1921. V. 1919. március 28. 77 MNL BaML XIV. 60. Nagyatádi Dr. Visy László Pécs szabad királyi város főispánja naplói, 1914—1921. V. 1919. március 22. 78 HAJDÚ 1957, 268. 79 HORNYÁK 2010,7. 196
