Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban Születési helyek A dél-dunántúli származású katonák a születési helyekre vonatkozó adatok alapján nem egyenletesen oszlanak el a négy megye között. 7 fő származik Somogy megyéből, 4 fő Baranya megyéből, 4 fő Tolna megyéből és 2 fő Zala megyéből. Az önmagában kissé meglepő és további adatok hiányában nehezen megindokolható, hogy miért Somogy megye adja az érintett személyek majdnem felét, az azonban egyértelműen látszik, hogy a nagyobb városok, illetve városias települések lakói közül kerül ki az általunk vizsgált emberek döntő többsége. A megyeszékhelyek különösen felülreprezentáltak, hiszen két fő pécsi születésű, két fő kaposvári, két fő szekszárdi, két fő pedig nagykanizsai. Emellett egy-egy fő Barcson és Tolnán született, tehát a dél-dunántúli példák alapján feltételezhető, hogy a korszak társadalmi tagozódásától eltérő módon a városi háttérnek adták a franciaországi diaszpóra hadra fogható férfiállományának döntő többségét. Életkor és a hadsereghez való csatlakozás időpontja Logikus lenne azt feltételezni, hogy azok a magyarok, akik a fegyveres szolgálatot választották, általában a fiatalabb korosztályok tagjai közül kerültek ki. Az adatok vizsgálata azonban igencsak eltérő eredményeket hozott. Ha abból indulunk ki, hogy az első világháború kirobbanásakor - vagyis 1914-ben - hány évesek voltak a déldunántúli származású katonák, az érintett személyek életkora meglehetősen változatos képet mutat. Különös módon a 17 főből csupán 6 tartozik a 18 és 30 év közötti korosztályhoz, miközben 5 fő 30 és 45 év közötti volt, 2 fő 45 év feletti, ráadásul viszonylag sok, egészen pontosan 4 személy 18 év alatti. Ezek az adatok önmagukban nézve nem csupán azért meglepőek, mert viszonylag kevesen tartoznak a katonáskodásra legalkalmasabb fiatal korosztály tagjai közé, de elég nehezen megmagyarázhatóak is, hiszen ugyanennyien csak igen korlátozott mértékben tekinthetők katonai szolgálatra alkalmasnak nagyon alacsony vagy nagyon magas életkoruk miatt. A magyarázatot a hadsereghez való csatlakozás időpontjában és a francia katonai hatóságok adatrögzítési gyakorlatában kell keresnünk. Utóbbiak ugyanis azokat a személyeket is számon tartották a világháború résztvevői között, akik jóval a háború kirobbanása előtt teljesítették katonai szolgálatukat a francia haderő valamelyik alakulatának kötelékében, de még tartalékosként számítottak rájuk. Ebből kifolyólag a 45 év feletti személyek az iratok tanúsága szerint már nem vettek részt közvetlenül a konfliktusban, csupán a nyilvántartásokban való jelenlétük okán tüntették fel őket a világégés résztvevői között. Ugyanakkor ez még nem magyarázza a 18 év alattiak viszonylag magas számát a vizsgált csoporton belül. Az ő jelenlétükre két magyarázat van. Két fő a háború második felében (1917-ben és 1918-ban) csatlakozott a hadsereghez, így ők csupán az 1914-es dátumhoz képest tűnnek túl fiatalnak, katonai szolgálatuk megkezdésekor már nagykorúak voltak. A másik két személy esetében 18
