Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban még ennél is későbbi csatlakozási dátumokkal találkozunk (1920 és 1921), ami a világháborús részvétel kapcsán első látásra értelmezhetetlennek tűnik. Ugyanakkor erre is van magyarázat, mivel a francia katonai felfogás szerint a háború a gyarmati hadszínterek konfliktusainak lezárásával ért véget, amelyekre csupán az 1920-as évek első felében került sor, ezért még ezeket a viszonylag későn csatlakozókat is a világháborús résztvevőkhöz sorolták be. A rendelkezésre álló adatok elemzéséből ugyanakkor világosan kiderül, hogy a dél-dunántúli kontingens egy viszonylag jelentős része (nagyjából fele) életkora vagy más akadályozó tényező miatt gyakorlatilag nem vett részt a világháborús küzdelmekben, hanem azt megelőzően vagy azt követően teljesített szolgálatot a francia hadseregben. Alakulat és rendfokozat Annak ellenére, hogy a szolgálati lapok nem minden személy esetében érhetőek el - 4 fő anyagát nem digitalizálták, csak a rájuk vonatkozó alapadatok érhetőek el -, az egyértelműen látszik, hogy a dél-dunántúliak többsége (9 fő) gyarmati - elsősorban idegenlégiós - alakulatok kötelékben teljesített szolgálatot. Ez arra utal, hogy a hadsereghez való csatlakozásuk pillanatában még nem rendelkeztek francia állampolgársággal, ezért katonai szolgálatot csak a gyarmati alakulatok soraiban vállalhattak. 3 fő különböző reguláris alakulatok, 1 fő pedig a haditengerészet kötelékében szolgált, ami azt jelzi, hogy ők francia állampolgárként vették ki részüket Franciaország védelméből. Mindössze 10 személy rendfokozata ismert, ami alapján nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni, azonban az elgondolkoztató, hogy mindegyikük közkatonaként (illetve egy személy matrózként) szolgált, tehát egyikük sem ért el magasabb rangot. Ez annál is inkább érdekes, mert számos olyan veterán volt köztük, aki már a háború előtt is a hadsereg kötelékében szolgált, tehát aránylag hosszú idő állt a rendelkezésére a ranglétrán való előre lépésre. Elég valószínűtlennek tűnik, hogy mindannyian alkalmatlanok lettek volna legalább az altiszti rendfokozatban való szolgálatra, így elképzelhető, hogy a francia katonai hatóságok nem támogatták a külföldiek katonai előmenetelét. Nemzetiség Tekintettel arra, hogy a Magyar Királyság soknemzetiségű ország volt a korszakban, ahol a magyarok csupán az összlakosságnak mintegy felét adták, érdemes megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján milyen nemzetiségű dél-dunántúliak választották a fegyveres szolgálatot a francia hadsereg kötelékében. Erre vonatkozóan a legfontosabb támpontot a katonák neve adja, amely ugyan nem minden esetben jelöl egyértelmű nemzetiségi hovatartozást, mégis némi segítséget ad annak beazonosításához. 19
