Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Nagy Imre Gábor: Az első világháború hadifoglyaink sorsa Pécsett és hazaszállításuk
Nagy Imre Gábor Az első világháború hadifoglyainak sorsa Pécsett és hazaszállításuk 1. A hadifogolytáborok Az Osztrák-Magyar Monarchia fogságában 1917-ben 1 092 055 hadifoglyot vettek nyilvántartásba. A hadifoglyok 78,1%-a orosz (852 553), 9%-a olasz (97 712), 8,9%-a szerb (97 072), 3,5%-a román (38 327), 0,5%-a montenegrói (5595) volt, és volt még 465 francia, illetve 31 angol. A hadifoglyok létszáma 1918. január 1-jére mintegy 220 ezer fővel, 1 309 394 főre szaporodott. Az orosz hadifoglyok száma 948 000 főre növekedett, arányuk azonban 72,4%-ra csökkent. Az 1,3 millió hadifogoly 27,7%-át (362 517 fő) hadműveleti területén őrizték. Kisebb részüket, 16,7%-ukat (219 145 fő) a hátországi hadifogolytáborokba zárták. Többségüket, 55,6%-ukat (727 732 fő) a hadifogolytáborokból kiadták munkára. A hadifoglyok elsősorban a mező- és az erdőgazdaságban, az iparban, a hadiüzemekben és állami vállalatoknál dolgoztak.1 Az 1,3 millió hadifogolyból mintegy 500 ezer Magyarországon tartózkodott. Az antant és szövetségesei fogságába az ellenséges hadifoglyoknál lényegesen több, számítások szerint 2-2,1 millió osztrák-magyar állampolgárságú hadifogoly került.2 Minden hadifogoly és minden hadifogolytábor egységesen a közös cs. és kir. hadügyminisztérium felügyelete alá tartozott, függetlenül attól, hogy a monarchia osztrák vagy magyar területén helyezkedett el. A hadifoglyok őrzését egységesen 51 osztrák Landtsturm és 26 m. kir. - 4-4 századból álló - őrzászlóalj látta el.3 A hadifoglyok ügyeivel természetesen a magyar honvédség, illetve honvédelmi minisztérium illetékes osztályai, valamint munkára kiadásukkal kapcsolatban a földművelésügyi minisztérium is foglalkozott. A hadifoglyokat az 1906. július 6-án parafáit II. genfi egyezmény (konvenció) védte, amelyet az országgyűlés az 1911. évi XX. törvénycikkel fogadott el. Az ellenséges hadifoglyokat úgy kezelték, mint a sebesült és beteg katonákat, ezért emberi körülmények között kellett elhelyezni őket. Többek között joguk volt a hozzátartozóikkal való kapcsolattartásra, levelezésre, illetve a hadiállapot megszűnése után a hazatérésre.4 1 BLASSZAUER 2003, 73. 2 „Hadifogoly (I, II)" SZIJJ 2000,232-233. 3 „Hadifogolytábor (I, II)" SZIJJ 2000, 235. 4 „Hadifogoly" SZIJJ 2000, 231-232. 119
