A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Bősz Attila: A közúti mobilitás eszközei, erőforrásai és ezek mozgósítása a hadsereg számára az első világháborúban
Bősz Attila: A közúti mobilitás eszközei, erőforrásai és ezek mozgósítása a hadsereg számára ... A hadseregnek mindenképpen szüksége volt a kisipar (vagy kézműipar) teljesítményére, hiszen Magyarország korabeli iparszerkezetét például olyan piramiséhoz hasonlíthatjuk, melynek alapját a kisipar képezte, még akkor is, ha az ipari forradalom néhány évtizede alatt veszített pozíciókat a gyáriparral szemben. Ennek az iparszerkezetnek jó példáját adja Pécs is. Nem meglepő tehát, ha a kereskedelemügyi miniszter levelében így ír az ipartestülethez 1914. december 4-én: „az általam megrendelendő ezen iparcikkeket [szíjgyártó termékek és lábbelik] kizárólag kisiparosok kötelesek elkészíteni, miért is az ipari érdekeltség ezen szállítások tekintetében »Vállalkozókkal« összeköttetésbe ne álljon, nehogy ennek következtében a vállalkozói nyereség levonása folytán kisebb szállítási árakkal kénytelen legyen megelégedni, különben minden pályázó iparos teljesítőképességéhez mérten részesülhet megrendelésben.”49 A miniszter felhívja továbbá az ipartestületet, hogy a megbízható és komolyabb iparosokból igyekezzék nagyobb alkalmi társulatokat szervezni, melyekre aztán lehet számítani a hadi megrendeléseket illetően. Persze a frontszolgálat a kisiparosság tagjait sem hagyta érintetlenül, nekik is be kellett vonulniuk, így a megrendelések teljesítése nem ment zökkenőmentesen. A hadsereg által 1915-ban igényelt 2500 zubbony és 2500 nadrág elkészítését például Steiner Simon vállalta egyedül, mert a többi szóba jöhető szabó bevonult. Később csatlakozott hozzá még Schlag István is, de mivel a megrendelés nem lehetett ok a bevonulás alóli felmentésre, így időközben mind a két szabómester frontszolgálatra kényszerült, a kért 5000 db katonai ruhát pedig munkásaik fejezték be és szállították le 1916 folyamán.50 Az ipartestületek a központi megrendelések kapcsán egymással is kapcsolatban álltak, érdeklődtek az esetleges megrendelések felől. A pécsi ipartestület 1915. szeptember 22-én így válaszolt a győri megkeresésre: „[...] a kereskedelem ügyi mkir. minisztérium által katonai felső ruhák és lábbelik szállítása iránt kiadott felhívásra megalakult egy kis iparosokból álló szabó, cipész és kocsigyártó alkalmi szövetkezet, mely szövetkezetek ajánlataikat már be is nyújtották, azonban megrendelésben még ez ideig nem részesültek.” Az iratból az is kiderül, hogy a kocsigyártóknak is alakult ideiglenes beszállítói szövetkezete Pécsett.51 A szállító-vontató erőforrások növekvő hiánya A Monarchia már a háború első felében igen érzékeny veszteségeket szenvedett mind a katonák, mind a mobilizáció erőforrásai terén. A háború alatt a Monarchia mintegy másfélmillió lovat veszített.52 49 MNL BaML IX. 251. Pécsi Ipartestület iratai. 790/1914. 50 MNL BaML IX. 251. Pécsi Ipartestület iratai. 477/1916. 51 MNL BaML IX. 251. Pécsi Ipartestület iratai. 432/1915. 52 http://mekoszk.hu/02100/02185/html/53.html (2016. 10. 20.) 97
