A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején ..
Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején termék került a jegyre kapható körbe. A termékek minősége ugyanakkor állandóan romlott, a búzaliszthez hatóságilag egyre több kukoricalisztet kevertek. Bevezették az ármaximalizálást. Jöttek a zsírtalan és a hústalan napok, végül a szigorítottan hústalan napok.62 Az üzleti forgalomból számos termék (petróleum, cukor stb.) eltűnt, 1917 végén már szappanhiány is volt.63 Már 1914 második felében tejhiány volt Nagykanizsán.64 A háború alatt a takarmányhiány miatt a környék uradalmaiban az állat- állományt felszámolták, ebből következően Nagykanizsán napi 2500 liter tej hiányzott, amely korabeli becslés szerint 10 000 fő reggeli tejeskávéját biztosította volna.65 Korlátozták a gabonát feldolgozó szeszfőzdék anyagfelhasználását.66 Számos termék kereskedelmét központilag határozták meg, pontosan rögzítve, hogy kik forgalmazhatják az adott terméket. Az áremelkedés mértéke főleg az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők esetében okozott nagy problémát; már a háború első féléve alatt az alapvető élelmiszerek árai lényegében megduplázódtak.67 68 Az infláció miatt virágzott az adózást elkerülő cserekereskedelem. Az áruhiányra jellegzetes példát említett meg a helyi sajtó 1918 őszén, amikor egy helyi képviselő behozott az egyik ülésre egy kenyérdarabot, amit egy vendéglőben szolgáltak föl neki. „Hogy a felmutatott tárgy fekete volt, mint a sötét éjszaka, az tény, mert a felmutatott darab akár szurok, akár csizmadiatalp, szóval minden elgondolható módon el lehetett képzelni a felmutatott dolgot, csak kenyérnek éppen nem.”6S 1917 májusától lépett életbe az a rendelkezés, amely 14-20 óra között a kávéházakban megtiltotta a kávé és a kapucíner fogyasztását - a kávéval való takarékosság jegyében. Némi iróniával jegyezte meg egy helyi újságíró, hogy „akik a délutáni feketekávé hiányát nem tudnák elviselni, mehet a harctérre, ott van bőven feketekávé, amelyet eleinte feketelevesnek hívtak”.69 A Cukorközpontból 1919. március elején már csak nyerscukrot utaltak ki a városnak.70 Hosszú távon komoly pénzügyi nehézségeket okozott a kormány által elvárt le- jegyzendő hadikölcsön is; 1914-1916 között az első öt sorozatban kibocsátott hadiköl- csönből a város összesen 1 millió koronáért vásárolt.71 Bármilyen anakronisztikus is, de a városnak még akkor is be kellett hajtania az adókat, ha tudta, hogy ezzel a saját adófizetőit nyomorítja. A számos új adó közül a legjelentősebb a hadiadó volt, amellyel a 20 000 koronánál nagyobb jövedelemmel rendelkezőket sújtották.721915- ben Zala vármegye 378 000 korona hadiadójából 171 337 koronát (vagyis 45,3%-ot) a «2 BARBARITS 1929/b, 222. 63 Zalai Közlöny, 1917. december 1. 64 VÁRHIDY 1915,215. 65 Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet. 225. Novák János képviselő felszólalásának adatai alapján. 66 Zalai Közlöny, 1917. október 13. «7 VÁRHIDY 1915, 223. Táblázat. 68 Az esetet említi: PAKSY 2014, 51. A szöveg eredeti forrása: Zalai Közlöny, 1918. november 3. 69 Zala, 1917. május 3. 70 Zala, 1919. március 5. De legalább az újságban azt is leírták, hogyan lehet a nyerscukorból fogyasztható cukrot sajtolni. Lásd: Zala, 1919. március 13. 71 BARBARITS 1929/b, 218. 72 VÁRHIDY 1915, 240. 65
