A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)

BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Radó Bálint: „Ajtóm mindenki előtt nyitva áll”. Nagyatádi dr. Visy László, Pécs szabad királyi város főispánja és a hátország

Radó Bálint: „Ajtóm mindenki előtt nyitva áll”. Nagyatádi dr. Visy László, Pécs szabad királyi város... alkot, sokszor magánvéleményt fogalmaz meg a hadi helyzet, a háború alakulásáról, a hadjáratokról. Visy főispán báró Fejérváry Imre hatására, tudjuk, a Tisza-féle Nemzeti Munka­párthoz csatlakozott.15 Nem mondhatjuk, hogy kesztyűs kézzel bánt egykori pártbéli híveivel, a világháború alatt Tisza István miniszterelnökkel már régóta javában szem­benálló ellenzékkel, annak emblematikus figuráival. Gyakorta előfordul, hogy a ma­gyar katonaság több tekintetben hiányos, rossz, de legalábbis nem kielégítő felszerelé­sét éppenséggel az ellenzék korábbi folyamatos obstrukciójának tudja be. Visy László politikai nézeteihez, meggyőződéséhez, amelyen ezután már haláláig többet nem vál­toztatott, szükséges egy szembeszökő példát idéznem, mert hátországi tevékenységét, szolgálatát is így érthetjük csak meg igazán: „Úgy voltunk a békével, mint az egészséggel. Amíg megvolt, nem becsültük. Féltünk a sok adótól - nem fejlesztettük a hadsereget. Ha ezt tettük volna, az orosz, afranczia meggondolta volna magát, hogy vajon kikössön-e a szerb végett a hatalmas, erős Monarchiával. De hát mi a ’beteg nemzet’ benyomását keltettük. Vázsonyiék, Barabásék, Károlyi Mihály, de még Andrássy, Apponyi is urbi et orbi hirdették, hogy a nemzet züllik, hogy itt mindenki corrupt, hogy a nemzet megérett a halálra. Ausztriát, az uralkodóházat szidták, piszkolták, amikor arról volt szó, hogy fejlesszük a hadsereget, obstruáltak, s évtizedeken át megakadályozták azt, hogy a többi nemzetekkel lépést tartsunk. Kicsinyes engedmény-követelésekkel hozakodtak elő, me­lyek a magyar nemzet szempontjából lényegtelenek, de alkalmasak másrészt a hadsereg egységének s Ausztriában a német elem hegemóniájának megdöntésére. Mindezzel kifelé a züllés, a gyengeség bizonyítékait szolgáltatták. Szóval lovat adtak ellenségeink alá.”16 Annál mélyebb szeretettel, tisztelettel, nagyrabecsüléssel, szinte áhítattal ír Ti­sza Istvánról! A Monarchiának Szerbiához intézett demarsát 1914. július 24-én reggel közölték a lapok. „Maga a Miniszterelnök, Tisza kérette magához a lapok tudósítóit, s ő adta át nekik a demarch szövegét. Ennek a közönségre gyakorolt hatása egyszerűen leírhatatlan volt. Ezt Tisza fogalmazta. Ez beszéd. Egy önérzetes, élni akaró nemzet nem is beszélhet másképp. Csodálatos. Nem volt ellennézet, nem volt gáncsoskodás. Minden­kinek az volt a véleménye: Ennek jönni kellett, s jobb, hogy most jött, mint később.”17 Visy László elégedetlen volt a Monarchia hadseregében a magyar katonatisztek arányával, ezzel párhuzamosan különösen a csehek és általában a szlávok magas számát helytelenítette. A cseheket mint katonákat le is nézte. Legfiatalabb fiát, Zoltit, azaz Zol­tánt18 a marosvásárhelyi cs. és kir. Katonai Alreáliskolába íratta be. Ki is fejtette, hogy katonát akar belőle faragni, mert csak a hadseregen belüli magyar elem és a magyar vitézség, virtus, katonai szellem és fegyelem lehet záloga a jövő Magyarországának. A főispán különösen büszke volt a tőle hivatali kinevezésekor az ügyvédi irodát átvevő 15 MÁRFI2000, 157. 1« NAPLÓ I. 285. 17 Uo. 4-5. 1® A későbbi híres pécsi építész rövid életű volt, 1903-ban látta meg a napvilágot és már 1938-ban elhalálozott. 163

Next

/
Thumbnails
Contents