A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében
Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében Olyan levelezőlapokat is használtak azonban, amelyekre csak a címzést volt szabad írni, és több nyelven nyomtatták rá, hogy „egészséges vagyok, jól érzem magamat”.45 A plébánosok helyzetükből adódóan nemcsak az otthon maradó, hanem az otthonuktól távol harcoló híveikre is hatással tudtak lenni. A harctéren lévő katonák az otthoniakhoz hasonlóan várták a postát, a híreket. 1918 őszén a pécsi püspök körlevelében a hadifogoly hívek lelki támogatására szólította fel a papságot: „Hadifogságban levő római katolikus katonáink erkölcsi támogatása céljából országos akció indult meg azzal, hogy a hazai lelkészek a templomban kifüggesztendő felhívás, avagy a híveknek szószékről való megkérdezése útján tudomást szerezve a plébániájuk területéről hadifogságba jutottakról, azokat lelki támogatásban részesítsék, olyképp, hogy időnként őket levelező lapokkal felkeresve, a buzdítás és vigasz szavait intézzék hozzájuk. Bár meg vagyok győződve, hogy t. papságom ezideig is ezen szellemben járt el, mégis tekintve azt a nagy jelentőséget, ami a hazai lelkészkedő papságnak a hadifogságba jutott híveikre gyakorolt közvetlen befolyása révén elérhető, hadifogoly katonáink ezen üdvös pasztorálását ezúttal külön is a t. lelkészkedő papság figyelmébe ajánlomT46 Gál János plébános már 1915-től folytatott levelezést a hadba vonultakkal, amelyről így tudósított: „Az első hetekben mindjárt felkértem híveimet arra, hogy hadban lévő hozzátartozóik címeit tudassák, mert meg akarom kezdeni a levelezéseket velük. Tudatni akarom velük, hogy itthon új lelkipásztoruk van, aki szívesen gondol rájuk, felajánlja segítségét és közbenjárását minden ügyükben. Másrészt még felajánlottam az itthonlevőknek, hogy minden levelezésüket, különösen a hadifoglyokkal, Vöröskereszttel szívesen vállalom. Erre aztán megindult az ismerkedés, a levelezés annál is inkább, mert senki sem volt a községben, aki a fogságból érkezett német leveleket el tudta volna nekik olvasni, és azokra válaszolni. A frontokon és fogságban kb. 400 levelet írtam, és kb. 150- et kaptam. Szép, megható ragaszkodó, hálás levelek, legszebb háborús emlékeim!”47 48 A leveleket, képeslapokat azért kellett németre fordítani, mivel a hadifogságban nem kézbesítették az érthetetlen magyar nyelvű lapokat, amelyeket nem tudtak cenzúrázni. A hazalátogató katonák felkeresték a plébánost. A plébános beszámolója szerint: „Ha egy pár hetet sikerült nekik itthon szabadságon tölteni, ellátogattak hozzám, és akik soha sem látták még egymást, mint ismerősök találkoztunk mégis. Hogy felmelegedtek, mikor családjukról beszámoltam nekik, és érdeklődtem minden szenvedésük, megpróbáltatásuk iránt. Lélekemelő volt látni, mint térdel a frontra visszainduló férj neje oldalán az Úr asztalánál. Ilyenkor lettek pótolva az elveszett érmek, rózsafűzérek.”4S A plébános nagyra becsülte a katonák hősies harcát, és az otthonmaradt hívek szenvedését: „[...] a végetérni nem akaró megpróbáltatások között a fásultság, sőt a 45 MNL BaML XV. 42. Borsy Károly képeslapgyűjteménye. 46 Püspöki körlevél 3853/1918. MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 46. 47 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 62-63. 48 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 63. 119
