Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
nyesülésének eseteiből az 1930-as évek közepén a következő következtetések voltak levonhatók: 1. Amíg a kormányok a keresztény erkölcs és a katolicizmus alapeszméi méltó érvényesülésének eleget tesznek, addig külön keresztény, vagy katolikus pártok létezésének sok értelme nincsen. 2. Az egyéni lelkivilág állampolgári és katolikus részre való szétszakításának következményei teszik a katolikus pártok állóképességét mindenkor bizonytalanná. Ezért válhat szükségessé éppen az egyház lelki hatalmának nagyobb érvényesítése érdekében, hogy ezek a pártok befejezzék, illetve felfüggesszék tevékenységüket. 3. Ma is érvényesül a katolikus hívek „katakomba” mentalitása: sokan idegenkednek a nyílt színen megszólalni, nem szeretik szavukat felemelni. De erről Krisztics szerint erősen tehet az egyházi hierarchia is: nemcsak fejüket lehajtó emberi jellemekre, hanem bátran szembenézni tudókra is szükség lenne a szervezetekben. 4. A kormány katolikus ellenes magatartása bizonyosan megmozgatja a túlnyomóan katolikus tömegeket. Ezért a kormányhatalom olyan irányító férfiakat hajlamos keresni, akik számára a pozíció bírása előbbre való a katolikus kötelességüknél.38 Magyarországon is előtérbe került az 1930-as évek közepén az egypárt- rendszerre való áttérés lehetősége. Ez abból a szempontból is érdekes volt, hogy papi személyek a legkülönfélébb pártokban voltak megtalálhatók. Krisztics szerint azonban olyan pártokban bizonyosan nem foglalhattak volna helyet ezek a személyek, amelyek nem a pápai szociális politika alapján állnak. Gyakorlati politikai értelemben az egyház szociális programja követőinek elsősorban az egyházi férfiaknak kell lenniük. Ha bármely pártban ezzel ellentétes felfogás uralkodnék, ott katolikus papnak maradnia nem lehet. A szociálpolitikai programban megegyező, csak egyéb programpontokban különböző pártok körében viszont szerinte elképzelhető az egyházi férfiak szereplése. Feladatuk ebben az esetben az, hogy ügyeljenek arra, hogy a párt szociális kérdésekben elfoglalt programja a katolikus követelményeknek megfelelő maradjon. Lehet persze indokolni Krisztics szerint azt is, hogy az egymással szembenálló pártokban miért ne legyenek egyháziak. Még akkor sem, ha azok keresztény szociális programjuk tekintetében megegyeznek, és csak közjogi, külpolitikai, vagy egyéb programpontban térnek el egymástól. Mert a katolikus papi hivatás élethivatás, a nép nevelésére, földi boldogulására, és a túlvilági életre való előkészítésre. Ezt az élethivatást nem lehet levetkőzni akkor sem, amikor az egyházi férfiak a gyakorlati politikában, mint laikusok működnek közre. A 38 Uo., 303. Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években 371 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
