Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cserna Anna: A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában
számolt be a gazdaság aktuális állapotáról, majd év végén pedig összegezte az eredményeket. A havi jelentésében részletesen szólt a gazdaságban történtekről: a házi pénztárról, a gabona értékesítéséről, a földművelés helyzetéről, a még lábon levő hajdina, szőlő gazdaságról, takarmány mennyiségéről, a birkák számáról, az elvégzendő munkákról, az erdőről, a gazdasági épületek állapotáról, lekaszált rétekről, a gazdaságban akkoriban tartott 12 darab igás állat erőnlétéről. Természetesen nem hallgatta el az apró-cseprő gondokat sem, mint például a szomszéd birtokos állatai által okozott károkat, vagy a tilalmakat megszegő lakosok incidenseit. 1857-ben 15 007 váltóforint volt a birtok évi jövedelme, a kiadás 13 900 váltóforint, míg 1107 váltóforint maradt a kasszában.23 Egyéb bevételi forrásokra is gondoltak, például a községnek haszonbérbe adták az erdőt makkoltatásra, vagy földeket béreltek.24 Az úrbéri viszonyok rendezése után a birtok területének növelésére is kínálkozott lehetősége a családnak. Sztankovánszky Imre megvásárolta 8000 pengő forintért Bonyhády (Perczel) Gyula ősi jussát 1853-ban, amely állt 120 505 négyszögöl szántóból, erdőből és 16 586 négyszögöl rétből, a hozzátartozó malomjoggal és szőlő dézsmával együtt. Császári tisztviselővé, Békés vármegye megyefőnökévé kinevezett Perczel Gyula - aki ez okból változtatta meg a forradalommal és a szabadságharccal összekapcsolódott családi nevét Bonyhádyra - elköltözött Baranyából. A birtokrész egyébként az eladás idején haszonbérletben volt Knippel Ferencnél, aki az 1851-1855 közötti időre szóló szerződés szerint köteles volt az 55 016 négyszögöl erdőt tisztítani, a földeket minden harmadik évben ugaroltatni, az évi bért Szent György napkor megfizetni. Ezzel a körülménnyel került a két részletben kifizetett birtokrész a Sztankovánszkyak birtokába. A megvásárolt részterület Sztankovánszky Imre és báró Majtényi Vilma birtoka között feküdt. A birtok bővítésére a következő alkalom 1918-ban adódott, amikor is Sztankovánszky János a családi birtokot kezelő legidősebb fia, Imre ország- gyűlési képviselő megvette báró Majtényi Vilma és Perczel Lajosné, báró Majtényi Sarolta adóssággal terhelt alsómocsoládi birtokát 600 000 koronáért. Természetesen az árba beleszámítódott a jelzálog is abban az esetben, ha az eladók azt az eladáskor nem tudták volna rendezni. Ez a birtok a vételkor szintén haszonbérben volt. A vásárlások ellenére a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása érdekében a család időnként jelzálog felvételére kényszerült, de ezek törlesztésének sosem volt akadálya, például 1918-ban, a háború utolsó 23 MNL TML XIII. 19. Sztankovánszky család iratai. Mocsoládi birtok, 60. pallium 24 MNL TML XIII. 19. Sztankovánszky család iratai. Mocsoládi birtok, 9. pallium, Egyezség-, zálog- és kötelező levelek. A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában 97 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
