Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Gőzsy Zoltán: Szempontok a Czindery család dél-dunántúli és horvátországi birtokosságához a 18. század első felében
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon A z Arany Szarvas vendégfogadó helyén a szigeti erődítményben állomásozó Bildstein „ágyúkapitány” („Stuck Hauptmann”) építtetett fel egy „kocsmaházat” az 1710-es években. Halála után az özvegye nem maradt Szigetváron, hanem „visszaköltözött Németországba”, a házat pedig eladta Czinderynek,45 aki a vendégfogadót bérbe adta, és ebből évente 45-50 forintos bevétele származott.46 Czindery egy majort is szerzett magának Szigetváron. Erre úgy tett szert, hogy korábbi birtokosának, Baksai Ferenc katonatisztnek özvegyét, Adamovits Máriát vette feleségül. Az 1740-es években sorra felvásárolta a majorság mellett lévő házhelyeket, általában adminisztrátori lehetőségei, információi és tekintélye igénybevételével.47 Emellett Czindery téglaégető házat is vásárolt Bildsteintől 40 aranyért.48 Vásárlásaihoz kölcsönöket vett fel.49 Czindery tehát tudatosan készült elő arra, hogy megvásárolja a települést. Éppen ennek tükrében volt meglepő, hogy amikor 1749-ben Mária Terézia utasítására értékesítette a Kamara Szigetvár városát, nem az ő, hanem Neffczern birtokába került a mezőváros. Báró Neffczern Jakab királyi tanácsos és - az 1744-től szintén királyi tanácsosi címmel rendelkező - Czindery Ignác Ferenc is 50 000 rajnai forintos ajánlatot tett 1748 áprilisában.50 Mária Terézia és a Kamara Neffczern mellett döntött, tekintettel annak több évi kamarai szolgálatára, figyelmen kívül hagyva Czinderynek kamarai tevékenységét, a szigetváriakért tett buzgólkodását, amelynek során rendkívül jó kapcsolat alakult ki közte és a város vezetése között.51 A Neffczern család kamarai szolgálat útján felemelkedett, a bécsi udvart maradéktalanul kiszolgáló német eredetű család volt.52 Neffczern Konrád Farkas a Szepesi Kamara, majd 1728-tól a magyar Kamara V. 78. Neffczern pere. 484. Érdekes, hogy több, 1747-ben felvett kamarai vizsgálat a Magyar Korona cégére alatt működő vendégfogadóról tudósít bennünket: in qua Curia servatur Educillum et Diversorium sub Coronee Hungária Signo MNL OL U&C. 94:31. 1; sub Coronat Hungaricae signo. MNL OL U&C. 50:55. 53. 45 MNL SML V. 78. Neffczern pere, 524. 46 MNL OL U&C. 94:30. 1-2. 47 Erről bővebben: MNL SML V. 78. Neffczern pere, 485-529; GŐZSY 2012a, 70-71. 48 MNL SML V. 78. Neffczern pere, 491-516. 49 MNL SML XIII. 8. Fasc. 30. No. 1327. 50 Összehasonlításképpen: 1743-ban Batthyány Lajos összesen 110 000 rajnai forintot fizetett Kanizsáért (a kamarának tisztán 82 196 forintot). KAPOSI 2006, 17. 51 MNL SML V. 78. Czindery Ignác Ferenc levele a szigetváriakhoz. 52 1715-ben nyert honfiúsítást (indigenátust) a 136. törvénycikkel azoberpfalzi születésű Neffczern János Lénárt császári élelmezési hadbiztos, János Jakab apja. 1749-ben Neffczern János Jakab báróságot kapott. NAGY Iván VII. 114-115.; Kempelen Béla szerint Neffczern báró 1744. november 16-án kapott indigenátust. KEMPELEN, VII: 159. Valójában 1745-ben kapta meg a címet: Neffczern János Jakab bárói adománylevele: MNL OL A. 57. Libri Regii 40. kötet. 10-18. A Neffczern családdal kapcsolatban: FALLENBÜCHL 1967, 209. 50 Gőzsy Zoltán