Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Rozs András: A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században
Miért kényszerült a becsületes és eredményes munkában megőszült Rozinger mester arra, hogy egy kérelmező levelet írjon a város egyik vezető testületének, az úgynevezett „választottpolgárság"-nak, és ebben korábbi érdemeire, a városnak tett egykori szolgálataira hivatkozzon? Hiszen azokat az érdemeket, erényeket a „nagyérdemű" választott polgárságnak is ismernie kellett! Vagy nem ismerte volna el a pécsi céhes polgárság jelentős mesterembereiből álló választott, más néven „külső tanács” a város legjobb lakatosmesterének, - és vele együtt a legjobb kézművesmesternek, Vogl Mihálynak - szakmai hozzáértését, egy mozgalmas céhes polgári, mesterségbeli élet felhalmozódott szakértelmét? Mert különben miért vonatott volna el mindkét tekintélyes mestertől egy-egy jelentős összeget az új pécsi városháza építőitől a korábbi szerződés által megállapított összegből? Nem, a választott polgárságnak ugyanúgy ismernie kellett e két mester szakmai erényeit, mint a város többi polgárának, illetve lakójának, közöttük a városi tanács tagjainak. Éppen ez utóbbiaknak orra alá akart a tisztelt választott polgárság borsot törni azzal, hogy a városi tanács által megbízott mesterek munkájának szakszerűségét kétségbe vonta. A városi önkormányzat e két vezető intézménye, a belső tanács (magistratus, senatus), illetve a választott testület, a 60-100 főt számláló külső tanács (választott község - electa communitas -, nagytanács, választott polgárság - Pécsett ez utóbbi elnevezést használták leginkább) állandó presztízsharcot vívott, vetélkedett egymással. E vetélkedés kiterjedt a város életének minden jelentős mozzanatára. A város gazdálkodására a választott polgárság igen jelentős befolyást gyakorolt. Míg a belső tanács tagjai a városi patrícius-rétegből kerültek ki, addig a „választott polgárság” a város szélesebb polgári rétegeit, a céhes polgárság középrétegeit képviselte.30 A választott polgárság - Pécs szabad királyi város esetében is - minden eszközzel igyekezett ellensúlyozni a városi bíró vezette belső tanács szenátorainak a városi vezetésben elfoglalt hatalmi túlsúlyát. A harc azonban sokszor olyan részkérdésekre is kiterjedt, melyek megoldása, kimenetele túllépett a szakmai szinten és egyik, vagy másik fél hatalmi súlyát, presztízsét volt hivatott védeni, illetve emelni. Ilyen esetben gyakorta estek áldozatául a városi vezető testületek egymás közötti hatalmi harcának ártatlan, becsületes pécsi polgárok, - mint például az 1830-as évek első éveiben Pécs legtekintélyesebb pécsi polgárai közül Vogl és Rozinger is. Pécs szabad királyi város már régóta tervezte, hogy a még 1698-ban épített, majd az 1704-es kuruc támadás, és „rácdúlás” okozta pusztítás és rombolás után 1710-ben a régi tervek alapján újjáépített, az 1820-as évekre már erősen megrongálódott, elavult tanácsházát újra cseréli. A város 1829-ben megbízta Piatsek József neves építőmestert az új városháza épületének tervezésével, egy30 BÁN 1980, 1000-1003. A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században 269 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
