Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Kaposi Zoltán: A föld és a család kapcsolata a dél-dunántúli középbirtokosok körében a 18-19. században
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon m egbénult a lába.48 Ettől kezdve a közélettől visszavonult, s mivel birtokait sem tudta már igazgatni, 1806-ban azt átengedte egyetlen lányának, Boronkay Krisztinának, aki pedig teljhatalmú megbízottjának ismerte el a kancellária előtt férjét, gróf Festetics Imrét.49 A házaspár Nagy-Patyon, Kőszegen és Bécs- ben élt.50 (Krisztina egy évvel később, 1807-ben Bécsben meghalt.) Boronkay végrendeletében pontosan meghatározta, mi történjen vagyonával.51 Életének utolsó éveit birtokai központján, Alsóbogáton, illetve Kőszegen töltötte. 1816- ban halt meg, 72 éves korában. A Lengyel-féle földek egyesítéséhez azonnal rendelkezésre álló tőkéje Boronkaynak nem volt. Ebből következett, hogy a számos tulajdonos kezén lévő földek koncentrálását annak függvényében tudta véghezvinni, ahogyan javult az anyagi helyzete. Ez azt is feltételezte, hogy a már egyesített földeken termelést kellett szerveznie, amihez gondoskodni kellett munkaerőről, állandó alkalmazottakról és az úrbéresekről. Mindehhez tudatos elképzelés, s nem utolsósorban hozzáértés kellett. Boronkay nem volt híján e tulajdonságoknak. Az egyik módszere a záloghitelekkel történő földszerzés volt. A Lengyelföldek részbirtokosai, akik sokszor más megyékben laktak, de előfordultak még erdélyiek is köztük, előszeretettel adták zálogba birtokrészeiket. (Ez még mindig jobb volt számukra, mintha semmilyen jövedelmet sem kaptak volna a tulajdonuk után.) Boronkay a szerződéseket 32 évre kötötte, s bár a földeket zálogként szerezte, világos volt, hogy az egyre jobban szegényedő Lengyelrokonság nem fogja azokat visszaváltani. Az időtáv az „elbirtoklás” jogintézményére utal, miszerint ha 32 évre zálogba adott birtokot lejáratig nem váltják vissza, akkor az a hitelező tulajdonába kerül. Boronkay 1769-1793 között 228100 forintot helyezett ki, évi átlagban ez majdnem 10 000 forintot jelent. Ezzel a módszerrel számos részbirtokostól szerzett kisebb-nagyobb földet.52 A másik módszere a jogi eszközök „sajátos” használatából fakadt. Többször új „osztályt mozdított” elő, amivel sikerült előnyösebb birtokmegoszlást elérnie. Az egyre hátrányosabb helyzetbe kerülő rokon nem is nagyon tehetett mást, minthogy áron alul eladja birtokrészét. Volt, akitől örök szerződéssel megvásárolta a földet, amit ugyan elvileg nem tehetett volna meg, ám sikerült arra engedélyt szereznie. Több esetben a közös jövedelmekből is kitúrta a rokont, 48 MNL SMLXIII. 61. VUL. Fasc. 10. No. 44. A rablótámadást Boronkay végrendeletéből ismerjük. Somogy vármegye közgyűlése 1806. június 9-én rendelte el a „rablók megfogását”. 49 MNL SML XIII. 61. VUL. Fasc. 10. No. 43. Az 1791-ben kötött házasságból négy Festetics-gyermek született: Miklós, István, Borbála és Erzsébet. 50 MNL SML XIII. 61. VUL. Fasc. 47. No. 6. 51 MNL SMLXIII. 61. VUL. Fasc. 13. 1809. március 28. Boronkay József végrendelete. 52 KAPOSI 2000, 44. A Lengyel-hagyatékból a Vrancsics-ág birtokainak Boronkay általi megszerzésére lásd: BANKINÉ MOLNÁR 1999, 321-365. 24 Kaposi Zoltán
