Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon j obbszárnyát egy század lovasságnak kellett fedeznie. Ehhez a hadosztályhoz csatlakozott Perczel Miklós őrnagy gyalogságból álló dandára is. A Törteién lévő, Kazinczy Lajos alezredes vezette hadosztálynak szintén 10 órakor kellett megindulnia, s Hertelendeyvel egy vonalban haladva, kis kanyarodással a nagykőrösi út felől támadnia. A támadásra a jelt Hertelendynek kellett megadnia három ágyúlövéssel. A főerőknek Perczel személyes vezénylete alatt reggel 6 órakor kellett megindulniuk, hogy ha a két, élen haladó hadosztály túlerőbe ütközne, felfogja azokat, illetve támogassa küzdelmüket. Ha az ellenség erősítést kapott volna, az élen haladó hadosztályoknak szintén be kell várni a főerőket. Perczel utasítása szerint mindenütt gyalogsággal kellett támadni, méghozzá a mellékutcákon keresztül, a tüzérséggel pedig tüzérséget kellett szembeszegezni. A lovasságot kezdetben csak a szárnyak fedezésére, vagy tartalékként lehetett használni. A haditervek azonban ritkán szoktak a hadvezérek elképzelései szerint megvalósulni, s ez esetben is ez történt. Ottinger vezérőrnagy, aki egyike volt a cs. kir. hadsereg legkiválóbb lovasparancsnokainak, nem Cegléden várta Perczel támadását, hanem két vértesezredével és tüzérségével a város előtt, Abony felé foglalt állást. Windisch-Grätz tábornagy január 23-án az 5. vadászzászlóaljat küldte megerősítésére, s ez 24-én Cegléden csatlakozott is Ottingerhez. Január 24-én egy újabb, gránátosokból álló zászlóalj és némi tüzérség indult Budapestről Ceglédre. Január 25-én reggel Ottinger a 7. Hardegg vértesezred egy szakaszát felderítésre küldte Riess alezredes vezetésével Abony felé. A szakasz 9 óra tájban egy huszárcsapatba ütközött, amelyet visszavert, de aztán Rieß rájött, hogy a huszárcsapat az előnyomuló magyar sereg elővédje. A Hardegg-vértesek története szerint Riess azonnal erősítésért küldött, s ezután egyetlen szakaszával olyan módon manőverezett, hogy meg tudta téveszteni a magyarokat, s így időt nyert ahhoz, hogy Ottinger nyugodtan felállíthassa dandárát. Az ezred krónikása alighanem kicsit szépített a történteken, hiszen Rieß húsz-harminc vértessel aligha téveszthetett volna meg egy magyar dandárt. Valószínűleg az történt, hogy a Hertelendy-hadosztály lovassága túlzottan előrehaladt, s be kellett várnia a gyalogságot és a tüzérséget. Ottinger az abony-ceglédi út déli oldalán a Hardegg-vértesek négy századát, az úton a lovasüteg három lövegét, az út északi oldalán a Wallmoden- vértesek hat századát állította fel. A Wallmoden-vértesektől északnyugatra, a vasútállomás előtt szintén két század Hardegg-vértes állt. A szélső jobb szárnyat egy fél lovasüteg biztosította. A vasútállomást az 5. vadászzászlóalj négy százada védte. Már az ütközet megkezdése után érkezett vasúton Pestről a gránátos zászlóalj és egy lovasüteg. A lovasüteg felét sikerült kirakni, s ezt is a tűzvonalba küldték. Az ütközet a városon kívül a tüzérség párbajával kezdődött. Ottingernek a 156 Hermann Róbert
