Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon vis szavonulva, Körmend felé tett egy kitérőt, majd Pápa helyett Devecser felé tartott. így kb. két napot veszített, ám legjobb esetben is csak december 26-án este érhette volna el Győrt - feltéve, ha nem ütközik a várost bekerítő cs. kir. oszlopok egyikébe sem. December 27-én hajnalban Görgei kiürítette a várost, s csapatait több oszlopban megindította a Vértes hegység felé. A város feladása az utolsó pillanatban történt; ha Görgei csak egy fél nappal tovább marad ott, csapataival együtt harapófogóba kerül. Győr bevétele után a cs. kir. fővezér legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozza Görgei és Perczel csatlakozását. Ezt a feladatot Josip Jellacié altábornagy hadtestére bízta. Győr feladása komolyan aggasztotta Kossuthot. Egyre türelmetlenebb levelekben követelte Görgeitől, hogy szálljon szembe az ellenséggel. Leveleiben egyformán számolt a meglévő és a megígért csapatokkal. Közben Perczel hadteste december 28-án elérte Kisbért, december 29-én pedig a sárkányi szoroson át Mórra húzódott vissza. Kossuth 28-án éjfélkor kelt levelében Perczelt a főváros fedezésére utasította. „Igyekezzél Görgei balszárnyával csatlakozni, ütközz, ha valami detachirozott [kikülönített] nem túlnyomó eró'áll eló'tted, de mindenekeló'tt ne risquirozd [kockáztasd] a seregedet, ne hagyd magad elmetszetni, s kombináld a két sereg mozdulatait” - tanácsolta. Másnap azonban határozottan ütközet elfogadására utasította Görgeit. Egy merőben illuzórikus haditervet vázolt fel: Görgeitől egy kb. 25-30 kilométer széles arcvonal védelmét követelte, úgy, hogy a felállított csapatok bármely ponton ellene tudjanak állni a túlerőben lévő ellenség támadásának. Kossuth az utasítást egy magánlevél kíséretében megküldte Perczelnek is. „Valami gyó'zelmecskét, édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben” - írta. Görgei az utasítást este kapta meg, s válaszában igazolta eddigi eljárását. Kifejtette, hogy Kossuth feltételei mellett az ütközetet lehetetlen megvívni. Csány László főkormánybiztos erről levélben értesítette Perczelt is. Perczel mind Kossuth, mind Csány levelét december 30-án kapta meg. Haditanácsot hívott össze, s tanultabb tisztjeinek javaslata ellenére, az ütközet vállalása mellett döntött. Döntését állítólag az is befolyásolta, hogy fegyvertelen hadosztályának parancsnokától, Szekulits István alezredestől azt az értesítést kapta, hogy „ha az ellenség Mórnál fent nem tartatik, [...] az ellenséggel egy órában érkezend Fehérvárra”. Perczel azonban elmulasztotta felderíteni az ellenség erejét, s hasonlóképpen nem értesítette támadási tervéről Görgeit sem. Olyannyira, hogy a Görgei által a seregeik közötti összeköttetés fenntartására kiküldött, Horváth János alezredes dandára is csak az ágyúdörgésből értesült a megkezdődött ütközetről. Perczel hadteste a 35. (Zrínyi), a 47. (zalai), 48. (szabolcsi) és 50. (Hunyadi) honvédzászlóaljból, az. 1. (Császár), az 5. (Radetzky) és 9. (Miklós) huszárezred egy-egy századából és 16 lövegből állott. Ehhez csatlakozott - már a harc 152 Hermann Róbert
