Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
közben Horváth alezredes említett különítménye, amely a 66. honvédzászlóaljból, két század Miklós- és egy század Császár-huszárból és a 6. hatfontos lovasütegből állott, kb. 1100 fővel és 8 löveggel. A sereg összesen kb. 6 000- 6500 főt számlált. Perczel a centrumban a 48. honvédzászlóaljat, az önálló beregi századot, egy század Miklós-huszárt és 6 löveget állított fel. A balszárnyon a 35. és 50 honvédzászlóalj és 6 löveg állott az első vonalban, a második vonalban pedig a 66. honvédzászlóalj, négy század huszár és 8 löveg. A jobbszárnyon a 47. honvédzászlóalj és négy löveg állt. Jellacic hadteste december 29-én Kisbéren, Mezőőrsön és Eszáron állomásozott. A lovagias bán december 30-án pihenőnapot szándékozott tartani, de amikor arról értesült, hogy Perczel a közelben van, megindította csapatait Mór felé. Az élen haladó Grammont-dandár a Mórtól északra lévő erdőből kibontakozva, visszavetette Perczel elővédjét, de aztán olyan tüzérségi tüzet kapott a balszárny ütegétől, hogy jobbnak látta visszahúzódni az erdőbe mindaddig, amíg az utána haladó Ottinger-dandár is be nem érkezik. A roham visszaverése után Horváth őrnagy tanácsára Perczel az 50. honvédzászlóaljat küldte az erdő kitisztítására. A zászlóalj csatárláncban benyomult az erdőbe, de ott a túlerejű ellenséges gyalogságtól visszaveretett, s a visszavonulás közben részben felbomlott, részben fogságba esett. A két vértesezredből álló Ottinger-dandár beérkezése után, Jellacic támadásra küldte a Wallmoden-vértesezredet. A vérteseket a magyar balszárny üteg visszavetette, s az ott található négy század huszár oldalba kapta, így azok kénytelen voltak visszahúzódni. Jellacic ekkor ereje nagy részét itt összpontosította. Három üteg szórta a tüzet a magyar balszárnyra, s miután az ágyúfedezetül szolgáló Császár-huszárok megfutottak, a magyar üteg is visszavonulni kényszerült. A futó huszárok keresztülvágtattak a 35. honvédzászlóaljon, s így azt meglehetősen rendezetlenül érte az ellenséges támadás. A 35. és 50. honvédzászlóaljak Mórra vonultak vissza, s közben súlyos veszteségeket szenvedtek; állományuk mintegy fele el- vagy fogságba esett. Az ellenséges nehézlovasság ezután a Perczel vezette centrumra vetette magát. Az itt álló magyar csapatok jobban viselték magukat, a szabolcsiak és a beregiek tömeget alakítva, sortűzzel űzték vissza a vérteseket, a Miklós- huszárok pedig hősies ellenállásukkal fedezték a magyar üteg visszavonulását. A jobbszárnyon álló magyar csapatokat a vezénylő Meszéna Ferenc vezérkari főnök a centrumot ért támadás után nem sokkal rendben visszavonta Csákvár felé. Útközben közel 2 000 főt szedett össze a visszahúzódó magyar erőkből. Perczel teljes vesztesége kb. 2 000 fogoly és négy löveg volt. A két fél ösz- szesen 32 elesett katonáját temették Móron közös sírba, bár ehhez a számhoz magyar részről még bizonyára jónéhány főt hozzá kell számolni. Legkisebb vesztesége a magyar lovasságnak és tüzérségnek volt. A vereség elsődleges oka Perczel meggondolatlansága volt. Nem értesíAz „összeférhetetlen”. Perczel Mór pályaképe 153 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
