Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
CSEKŐ ERNŐ: A nagybérletek családi rendszerének kiépülése a szekszárdi Leopold família esetében (1861-1920)
s Elet a pusztán. A gazdálkodás életmódbeli, társadalmi, illetve mentalitásbeli vonatkozásai, hatásai A Leopoldok nagybérleteken alapuló gazdálkodásának, valamint magának a nagybérletek rendszerének kialakulásának, illetve azok előzményeinek, előfeltételeinek részletes tárgyalását követően, immár rövidebbre fogva, még további három kérdésre térek ki: a nagybérleti gazdálkodás utolsó, külső hatások által meghatározott, megnehezített időszakaszára, illetve a bérleti gazdálkodás felhagyására. Valamint ezeket megelőzően a gazdálkodás szélesebb vonatkozású hatásaira. Ugyanis az élesen elütő származás, illetve társadalmi háttér ellenére a Leopodok élethelyzete sok tekintetben hasonló volt a megyebeli középbirtokosokéhoz. Egyrészt a mindennapok szintjén, a gazdaság, a puszta belső szerkezetét, életét illetően. így például a gazdaság személyzete részéről a viszonyulás hasonló volt, az uradalmi bérlő a cselédek számára végeredményben ugyanúgy az „uraságot” jelentette, mint egy középbirtokos a cselédjei számára a maga birtokán. Erre nem csak Illyés Gyula tapasztalatai szolgálnak igazolásul135, hanem egy, a Leopold család köréből hozott példa is: Leopold Gusztávot Szentágota személyzete „Kegyes nagyságos úr”-ként szólította.136 S hogy mekkora volt a szóban lévő gazdaságok, puszták népessége, arra Ozsákon kívül - ott 1920-ban 400 főről beszélhetünk137 - csak közvetett adatok, a cselédek létszáma 1897-ből, állnak rendelkezésünkre: Szilfamajor: 64 fő, Szentágota: 100 fő, Trefortpuszta: 28 fő, Ózsákpuszta: 50 fő.138 A pusztán belül a bérlő, s főként családtagjai életének fő színtere a bérlőlak, illetve az azt övező park, kert volt. A szentágotai kúriáról, illetve az ózsáki bérlőlakról már korábban is szóltunk. Az előbbi kiterjedt, több szárnyú alaprajza, mérete, az utóbbinak pedig emeletes mivolta is szerepet játszhatott abban, hogy egyaránt kastélyként is emlegették őket.139 A szilfamajori, illetve trefortpusztai bérlőlakról kevesebb az információnk. Az előbbi kapcsán az 1894. évi bérleti szerződés annak rossz állapotát említi, míg Trefortpusztára vonatkozóan a gazdatiszti lakról egy tervrajz áll rendelkezésre 1883-ból. Eszerint a 7 m szé135 Illyés Gyulai puszták népében írta: „A tiszteletadásban nincs válogatás. Nem kell hozzá sem ragyogó történelmi név, sem társadalmi állás. (...) Környékünkön, a század elején, jó egy pár zsidó család is szerzett uradalmat. Bekóltózködésük másodnapján már éppoly félő megbecsülés övezte őket, akár elődeiket.” ILLYÉS 2003, 13. 136 Magyar József (Sárszentágota) közlése. 137 Tolnamegyei Újság, 1920. április 24., 2. 138 GAZDACÍMTAR 1897, 72-73., 78-79., 118-119. 139 A szentágotai kúriát a 18. században a jezsuiták, míg az ózsáki bérlőlakot 1874-1881 közt Leopold Sándor építtette. Egyébként e két épületről bővebben, képekkel illusztrálva: CSEKŐ 2006b, 357.; CSEKŐ 2007,449., 459-462.; CSEKÓ 2011,77-78. A nagybérletek családi rendszerének kiépülése a szekszárdi Leopold família esetében (1861-1920) 313 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
