Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban
Uradalmak térben és időben é rdemes összehasonlítani a káptalan jövedelmeivel. Óvatos becslés szerint a század végén ezek valamivel több mint évi 5 000 forintra voltak tehetők.32 Az előadott panaszok, sérelmek a korabeli mezőgazdasági élet valamennyi területére kiterjednek. A boroshordók a délbalatoni szőlőművelés meglétéről tanúskodnak. A több szekérnyi elhordott széna, az elhajtott állatok száma, még ha elsősorban tehetősebb gazdák voltak is az események kárvallottjai, jelentékeny - akár a hiteleshelyi tevékenység alapanyag szükségletét is figyelembe vevő - állattenyésztő kultúrát, a dombhátak erdei pedig a föld- hasznosítás újabb válfaját engedik sejtetni. Az elrabolt száz forint készpénz a pénzgazdálkodás, kincsfelhalmozás tekintetében érdemel figyelmet. Itt érdemes szót ejteni a birtokoknak a mezőgazdaságon kívül származó egyéb jövedelmeiről is. Zsigmond király 1404-ben a káptalani birtok központja, Nagyberény számára hetivásár tartására vonatkozó jogot adományozott.33 A birtokközpont 1436-ban mentesült a kamarahaszna fizetés kötelezettsége alól, mivel azt az uralkodó - más birtokokból származó hasonló jövedelmeivel együtt - elcserélte a lovasi és péti káptalani malmokra.34 A foki vám hasznát, mint láttuk, 1276 óta élvezte a káptalan. Ez a vám a Balaton déli partján a Fehérvártól Somogyváron át Segesd felé tartó kereskedelmi útnak a Sión I 32 KARLINSZKY 2008b, 54 és 57. Mályusz Elemér számításai alapján más megközelítésből is körülbelül hasonló eredményre lehet jutni. A kanonokok fejenkénti átlag- jövedelme szerinte évi 150 forint volt, ami a veszprémi káptalan 36 tagja esetében - ha minden javadalom be volt töltve - összesen 5400 forintot tett ki. MÁLYUSZ 1971. 85. A káptalan jövedelmi viszonyait mutatja, hogy ellentétben más egyházi testületekkel, nem terhelték katonaállítási kötelezettséggel sem az 1498. évi dekrétum XX. cikkelye szerint, sem három évtizeddel később. 1528-ban a püspökök és a töröktől közvetlenül fenyegetett káptalanok, mint a váradi, az erdélyi, a pécsi és a bácsi mellett az esztergomi, egri és győri kanonokok, illetve a fehérvári, dömösi és titeli prépostok is már saját bandériumokat állítottak ki. A veszprémi káptalan ezek alapján nem számíthatott olyan tehetősnek, hogy saját jogon bandériumot lett volna képes felszerelni. CJH 606-607., illetve ETE I. no 430. (423.) 33 HO IV. no 185. (247-248). 34 DF 201272. Zsigmond Lovas prédiumért és a péti malomért cserébe elengedte Keszi, Nagyberény, Garabonc kamarahaszna adóját. 1467-ben azonban, amikor az uralkodó eltörölte az adónemet, a káptalan számára értelmetlenné vált a korábbi csere, ezért megpróbálták visszaszerezni az elcserélt péti malmot és lovasi birtokot. Elenchus II. 492. (Péth 21 - az oklevél az 1970-es évekbeli restaurálások előtt már nem volt meg) A kezdeményezés vélhetően eredménytelen volt, mivel a későbbiekben e birtokokkal a fennmaradt oklevelek között nem találkozni. Lovast ugyanakkor sikerrel perelte vissza a káptalan. 1476-ban a fehérvári keresztes konvent és Veszprém megye hatóságának jelentése szerint az eltörölt kamarahaszna adó miatt a korábban elcserélt prédium birtokába iktatták a káptalant. A testület ekkor tiltakozással élt az ellen, hogy az uralkodó azt Újlaki Lőrincnek adományozta el. VÉL C/l (cap.) Lovas in Veszprém 11 és 12 (DF 201446 és 201445). 22 Karlinszky Balázs
