Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
SZIRÁCSIK ÉVA: A Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak pénzmozgásai (1720-1731)
Ft-ért. 1731-ben is jelentkezett munkadíj. A földesúr füleki „gyarló szölöcskéje, mellyen ezidén sémi sem termet”, számos költséggel járt. Április 16-án 4 személynek adtak metszésért 0,8 Ft-ot, május 8-án 9 kapásnak 1,8 Ft-ot, két karóverőnek 0,4 Ft-ot, 9 kötőnek 1,13 Ft-ot, második kapáláskor 12 kapásnak összesen 2,4 Ft-ot. Május 15-én a füleki kovácsnak „német szekeres lovak, pajzán lovak” patkolásáért január elseje és április vége között 4,37 Ft-ot adtak. A kovács a raboknak vasat készített 1 Ft-ért. A munkadíjak tehát mindhárom birtoktípusban szinte azonos jellegűek voltak. A szakértelmet igénylő szőlőművelés miatt fogadtak fel embereket. Megjelent a kiadások között a pintérmunka, amely a hordók abroncsolását jelentette elsősorban. Gyakori volt a kovácsmunka, amely igen sokrétű volt a lópatkolástól a szekerek javításán át a lovak gyógyításáig. Pénzt adtak ki bognármunkákra, avagy a szekerek készítésére és javítására. A szíjgyártó munkájáért is fizettek, aki lóhámokat, egyéb lószerszámokat készített és javított. Az állatok herélését sem uradalmi alkalmazottakkal oldották meg. Amikor az uradalom alkalmazásában állókat kísérjük figyelemmel, akkor azzal a figyelemre méltó jelenséggel találkozhatunk, hogy gyakorlatilag fizetést nem lehet kimutatni a Koháryak közös birtokán, csak munkadíjat. Mindez azt jelenti, hogy a közös családi birtok működtetésében bármilyen szerepet játszó uradalmi alkalmazottak a részbirtokok alkalmazottai voltak. Másik jellegzetessége mindhárom birtoktípusnak az volt, hogy egyikben sem működött központi tisztviselő, aki az uradalmi tisztviselők munkáját irányíthatta, vagy ellenőrizhette volna. Még a korabeli birtokokhoz képest is igen szerény tisztségviselő gárdával dolgozó Nógrád vármegyei divényi uradalomban is a 18. század közepéig legalább egy fő, a jószágkormányzó állt az uradalom fölött, bár nem működött mellette sem régens, sem számvevő, vagy pedig felügyelő.12 A szakirodalom pedig számos példával szolgál arra vonatkozóan, hogy a többuradalmú birtokok valamilyen központi tisztviselővel, vagy tisztviselőkkel működtek.13 Az uradalmi tisztviselők száma is meglehetősen alacsony volt a Koháryak- részbirtokain. A két részbirtok számadásában csak a tiszttartót és a munkáját segítő hajdút fedezhetjük föl. A tiszttartók feladata igen összetett lehetett, ami azonban attól függött, hogy milyen összetételű volt az adott birtok uradalmi tisztségviselőinek csoportja. Példának okáért a sárospataki uradalomban a tiszttartó az uradalom valamennyi tisztviselője fölött állt, felelős volt a központnak, s ugyanakkor 12 SZIRÁCSIK 2005, 194. 13 Például: BORSODI 1991, 233-238.; DÓKA 1997, 40-109.; RAVASZ 1938, 37-53.; CSAPODY 1933, 15-22.; GERENDÁS 1934, 48-71.; SZENDREY 1968, 24-31.; FÜLÖP 1994, 237. Szirácsik Éva
