Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
JAKAB RÉKA: Zsidók az Esterházy család pápai uradalmának gazdasági életében a 18. században
Uradalmak térben és időben zad elején a piaci kereskedés nagy részét is már zsidók bonyolították. A városi jegyzőkönyvek gyakori piaci vonatkozású bejegyzéseiben többnyire zsidó kereskedők szerepelnek, és folyamatosak a városnál és a vármegyei hatóság előtt tett panaszok a keresztény kereskedők kiszorításáról. Már az 1769-ben felvett úrbéri kérdőpontokra adott válaszban elhangzott az a vád az uradalommal szemben, hogy a boltok bérletét elvette a becsületes keresztény kereskedőktől és zsidók részére engedte át pusztán azért, mert előbbiek városi tanácsosok voltak. Vádjaik szerint az uradalom segítségével a zsidók teljesen kiszorították a belsővárosból a keresztény kereskedőket.57 Pápa város kültelkein kívül az uradalomnak a falvakban is volt pálinka- főzdéje. Ezek működtetésével a helyi terményeket szállítási költségek nélkül tudták feldolgozni. A pálinkaházakban gyümölcs- és gabonapálinkát egyaránt égettek. 1736-ban Pápán évi 36 forintot fizetett egy zsidó a pálinka- főzésért.58 Az 1740-es években a pápai Felső-majorban Philippus Jacob és egyik Hirschl-özvegy főzött pálinkát évi 30 forintos árenda ellenében. Ekkor Csóton, Kovácsiban, Nórápon és Szűcsön is zsidók bérelték a pálinkaházat. Ezekben az években ugyanők vásároltak az uradalmi magtárból nagy meny- nyiségű gabonát, elsősorban rozsot, nyilvánvalóan pálinkafőzés céljából.59 A birtokot kormányzó prefektus nem mindig ítélte kifizetődőnek a pálinka- főzést. 1771-ben, amikor a gyengébb termés miatt a gabona ára emelkedett, a távolban élő Esterházy Károlynak azt javasolta, hogy inkább vegyék meg a zsidóktól a pálinkát, ugyanis a pálinkafőzéshez a gabonán kívül még fa, gyertya, edények is szükségesek, és még a serfőzőt is meg kell fizetni. Károly válaszában elrendelte, hogy míg a zsidóktól lehet pálinkát kapni, ne engedjen főzni, s ha a gabonára az állatoknak szüksége lesz, akkor a zsidókat is tiltsa el a pálinkafőzéstől.60 1774-ben a környező kisnemesi falvakban, Adásztevelen és Tapolcafőn lakó zsidóktól nagyobb mennyiségben vásárolt pálinkát az uradalom.61 Ebben az évben csak gyömörei birtokán tudunk pálinkaházat bérlő zsidóról. Az itt lakó Josephus Lebl működtette az uradalmi pálinkafőzőt. O, ahogy egyébként jellemző volt más uradalmakban is, a pálinkaházzal együtt a falu mészárszékét és kocsmáját is árendálta közös bérleményként. Gyömörén történt letelepedését mutatja, hogy temetőhelyért is fizetett az uradalomnak.62 57 LICHTNECKERT 2007, 176-193. Pápa, 1769. július 3. 58 MNL OL P 1216 capsa 56. nr. 20. 59 MNL OL P 1216 capsa 56. nr. 31. (1740), nr. 42. (1744) 60 MNL OL P 1216 capsa 51. nr. 3. Prefektusi levélmásolati könyv. 1771. október 10-i levél 61 1772-ben két alkalommal, összesen 16 akó pálinkát vásárolt az uradalom a teveli és tapolcafői zsidóktól 240 forint értékben. MNL VeML XI. 602. b. Diarium. 287., 301. 62 A felsorolt haszonvételekért és a temetőért együtt évi 20 forint 50 dénárt fizetett. DREKK O., 884. Rationes 2. 52 Jakab Réka
