Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
JAKAB RÉKA: Zsidók az Esterházy család pápai uradalmának gazdasági életében a 18. században
Uradalmak térben és időben lakást, műhelyt vagy boltot béreltek a városban házzal rendelkező nemestől vagy polgártól is. Az uradalom és város között 1732 óta fennálló szerződés hatálya alá nem eső nemestől való házvásárlás előnyös lehetett, mivel úgy tartották, hogy a nemesek házuk eladásáért nem kell engedélyt kérjenek az uradalomtól. 1766-ban, amikor Esterházy Károly arra utasította Tóth István prefektust, hogy ne engedje meg a zsidóknak a házvásárlást, a prefektus figyelmeztetésére, hogy nemes ember házára ez nem vonatkozhat, végül kénytelen volt engedélyezni, hogy a zsidók mind a Belsővárosban, mind a külső majorban vásárolhassanak (ilyen) házat.34 A zsidó lakosság növekedésének szükségszerű voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mobilizálható tőkeerejére újra és újra szüksége volt a feudális kötöttségű gazdasági életnek. Az uradalom-igazgatási levelezésekben itt-ott megnyilvánult az a szándék, hogy minimalizálják a zsidókkal létesítendő konkrét gazdasági kapcsolatokat. A gyakorlat azonban azt hozta, hogy ezek a kapcsolatok egyre számosabbak lettek és egyre jelentősebb kölcsönös haszonnal jártak. Jellemző eset volt, amikor a pápai Vekerle-örökösök sem apjuk végrendeletét, sem a vagyon felosztását nem tudták végrehajtani, mert a rájuk maradt házat többszöri próbálkozás és árverés során sem tudták eladni. Megoldásképpen a prefektus kénytelen volt engedélyezni, hogy a zsidók által vásárolható házak korlátozott számán fölül most ezt a házat Szélig Gábor zsidó mégis megvásárolhassa, hogy így a birtokosztályt a keresztény örökösök végrehajthassák.35 A folyamatos mobilitást jelzi, hogy a zsidók nem csak maguk közt adtak- vettek házat. Adósságaik miatt, vagy ha uradalmi árendájuk megfizetésére nem voltak képesek, gyakran kényszerültek arra, hogy egy megvásárolt házat visszaadjanak, vagy eladjanak. 1762-ben a zsidó bíró házát 550 forintos tartozása fejében a prefektus átvette, majd vevőt keresett rá.36 Különböző jogcímen ugyan, de a Belsővárosban folyamatosan nőtt a zsidó lakosság száma. Egy 1835-ben kelt panasz szerint már 60 ház volt zsidók tulajdonában,37 ezeken kívül pedig számtalan uradalmi házat béreltek zsidók. A város főterén, ahol a hetipiacot és a vásárokat tartották, a teret övező házak csaknem mindegyikét zsidók bírták, akik itt többnyire boltot nyitottak vagy béreltek. A folyamatosan duzzadó zsidó lakosság, amely 1848-ra elérte a 3 000 zsidó (Josephus Hirschl, Jacob Leopold és Abraham Aitlitz) és végül az Új utcában egy fő, David Pinkas bérelt uradalmi házat. DREKK O. 884. Rationes 41. 34 MNL OL P 1216 capsa 51. nr. 1. Prefektusi levélmásolati könyv. 1766. február 24-i levél 35 MNL OL P 1216 capsa 64. nr. 265: Protocollum resolutionum Papensium. Nr. 14. Ménfő, 1819. október 25. 36 MNL OL P 1216 capsa 51. nr. 1. Prefektusi levélmásolati könyv. 1762. augusztus 9. 37 MNL VeML V. 2. a: 691/1835 48 Jakab Réka
