Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
JAKAB RÉKA: Zsidók az Esterházy család pápai uradalmának gazdasági életében a 18. században
Uradalmak térben és időben a kik az uradalom joghatósága alá tartoznak, ne adjanak szállást, vagy házat bérbe olyan zsidóknak, akik nem rendelkeznek letelepedési engedéllyel.28 A letelepedési jog megszerzéséért - akárcsak a városi polgárjog elnyeréséért a keresztényeknek - a zsidóknak meghatározott taxát kellett fizetniük. Ennek összege térben és időben változott. A18. századból nincs pontos adatunk arra, hogy a Pápán és az uradalom községeiben letelepülő zsidók mekkora egyszeri összeget kellett lefizessenek. Ezek aszerint is változhattak, hogy a letelepedni kívánó milyen jogállású házat vásárolt vagy bérelt, továbbá milyen szakmát kívánt űzni. Az uradalom központjában a taxák értelemszerűen magasabbak voltak, mint a többi birtokon. A Pápa Belsőváros területén letelepedni kívánó zsidók helyzetét, a fizetendő összegek mértékét a földesúr és város között fennálló, a fizetendő adók jogcíme és mértéke fölött folytatott állandó vita is meghatározta. A földesúr érdeke az volt, hogy a zsidók minél kevesebb adót fizessenek a városnak, azok az összegek az ő bevételeit gyarapítsák. Ily módon az uradalom a vitás esetekben többnyire a zsidók védelmére kelt a várossal szemben. A letelepedésért fizetendő összeg mértékéről a 19. század első feléből van adatunk. Egy 1848-as főszolgabírói jelentés szerint Pápán a letelepülő zsidók lakhatási engedélyért 5 aranyat fizettek a földesúrnak, a falvakban letelepülők esetében a fizetendő összeg 4-12 pengőforint között változott.29 A zsidó községgel kötött szerződés 1832-ben történt megújításakor a házvásárlási engedély elnyeréséért fizetendő összegeket is rögzítették.30 A házszerzés feltételeinek szabályozása szerint egy keresztény házának megvásárlásához elnyert engedély fejében 10 császári aranyat volt köteles az uradalmi pénztárba befizetni. Ha a házat zsidó tulajdonostól vásárolta, akkor a fenti díj felét, azaz 5 aranyat kellett fizetni. 1000 váltóforintot meghaladó értékű ház vásárlása esetén, függetlenül az eladó kilététől, a városi tűzi pénztárba fizetni szokott forintonként 1 krajcáron felül, köteles volt további egy garast fizetni minden forint után.31 A Pápa városi zsidó község által a földesúrral kötött 28 MNL OL P 1216 capsa 64. nr. 265: Protocollum resolutionum Papensium. nr. 56. Resolutio circa judasos. Pápa, 1816. május 31. 29 MNL VeML IV. 1. b: 494/1848. III. 3. 30 Hasonló szabályozás korábbról nem maradt fenn, de létezése biztosra vehető. 31 MNL OL P 1216 capsa 67. nr. 70. A pápai zsidó községgel kötött uradalmi szerződés. Pápa, 1832. augusztus 11. A zsidóság tömeges házvásárlása és megtelepedése ellen Pápa város folyamatosan tiltakozott a földesúrnál, ui. a letelepülők nem minden esetben voltak kötelesek a városi terheket is viselni, ill. a városnak adózni. A kompromisszumos megoldások keresését tükrözik a többször változó szabályozások, amelyeknek betartását azonban a városi hatóság nem mindig tudta elérni. 1833- ban a vármegyei közgyűlésen részletes vita folyt a zsidók Pápa belsővárosi letelepedése és adózása ügyében. MNL VeML IV. 1. b: 2586/1833. 46 Jakab Réka
