Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)

SZABÓ ATTILA: Szerkezetátalakítási törekvések a ceglédi vallásalapítványi uradalomban 1782 és 1866 között

Uradalmak térben ás időben dohánytermelésnek köszönhetően - jelentősen emelkedtek az 1848 előtti idő­szakhoz képest. A regálébérletek a korábbi időszakban is árendált tételekre (kocsmákra, boltokra, mészárszékekre, pincére, malmokra, vásári és pióca­fogási jogra, tégla- és cserépégetésre) terjedt ki, összegszerűen az 1848 előtti időhöz képest csökkenő tendenciát mutatva. (3. táblázat) A saját gazdaságnak csupán két ágazata (a juhászat, valamint a tégla-, cserép- és kőeladás) tudta nemcsak arányát növelni, hanem a tényleges pénzbevétel összegét is. A bevétel növekedése azzal együtt megvalósult, hogy robotmunkát ezeken a helyeken már nem tudott biztosítani az uradalom. A robot meg­szűntetését elrendelő törvény után az uradalom munkaerő-szükségletének kielégítésére a megoldást az egy évre fogadott béresek és napszámosok foga­dásával igyekezett megoldani. Bár a gazdaság munkaerő-szükségletét az új helyzetben már kizárólag bérmunka formájában lehetett megoldani, ehhez képest viszonylag szerény bővülés tapasztalható a majorsági béreseket illetően: A jobbágyfelszabadítás idején nyolc, 1849-ben 13 béres dolgozott a gazdaság­ban. Fontos volt az igavonó állatok számának (1848-ban 36 db, 1853-ban 48 db, 1856-ban 52 db igás ökör) növelése is.41 Az 1850-es években 10 szekér, 16 vaseke, 3 vasborona, 5 tövisborona képezte a fontosabb gazdasági eszközöket a majorságban. A magyarországi - tőkehiányos gazdasági - gyakorlatnak megfelelően az uradalom a részesművelést részesítette előnyben, elsősorban a kukorica- és a dohánytermelésben. Már 1848-ban a kukoricatermesztést 69 feles vállalko­zó végezte.42 A dohánytermesztésbe az uradalom a feles-kertész rendszeren kapcsolódott be. (1853-ban 17 dohányossal kötöttek szerződést.43) A jövedéki terméknek számító dohány termelése területén a kincstári uradalom előnyt élvezett. Maga az uradalom vezetése kifejezetten kérte a pénzügyigazgató­ságot a dohányföldek kiterjesztésére.44 (A fő indok az volt, hogy az egységnyi dohányföld kétszer annyit jövedelmezett, mint az egyéb vetések.) Szórványos adatok alapján 1849-ben 50 bécsi mázsa, 1852-ben 429 mázsa, 1857-ben 986 mázsa, 1860-ban 1687 mázsa dohány haszna lett az uradalomnak. (4. táblázat) A bérletre ajánlkozók közül elsőbbséget élvezett az, aki felajánlotta a „do­hánytermesztéshez szükséges általa tulajdon költségén felállítandó minden nemű épületeket; úgymint dohány-lakást és dohányszárító színt a szerződé­sek végével a becsár fele értékében ott hagyni szándékozik”.45 Az uradalom 41 MNL PML NKO XI. 602. N. 326. 1848. MNL PML NKO XI. 607.1853. március 8., 1857. május 23. 42 MNL PML NKO XI. 602. 1848. október 30. 43 MNL PML NKO XI. 607. N. 15. 1853. 44 MNL PML NKO XI. 607. N. 15. 1853. 45 MNL PML NKO XI. 607. 1854. május 29. 182 Szabó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents