Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
SZABÓ ATTILA: Szerkezetátalakítási törekvések a ceglédi vallásalapítványi uradalomban 1782 és 1866 között
voltak a meghatározók, predesztinálva az állattartó üzemforma továbbélését. (2. táblázat.) A legelők némi csökkenése a (jobbágy)szőlő-telepítés és uradalmi erdőtelepítés következménye volt. Az uradalom a csekély, viszonylag jó minőségű szántókból saját használatban a négy nagyobb tagban álló birtoktestet megtartotta és „az egész határban a lakosság birtokai közt szanaszét elszórva” lévő földeket bérbe adta. A szántókon - hasonlóan az akkori magyar viszonyokhoz - egyoldalú gabonatermesztés folyt továbbra is. A háromnyomásos gazdálkodás szabályainak megfelelően az őszi nyomásba került a tiszta búza, a kétszeres és a rozs, a tavasziba az árpa és a zab, valamint a köles és a bükköny. (4. táblázat.) Az urasági ökrök beszerzése után jelent meg ugarban a kukorica és a burgundi répa, mint takarmánynövény. Lóherevétésre 1844-től van adat.25 A kor felfogásának megfelelően az uradalom szorgalmazta a trágyakihordást a szántóföldekre, „különösen pedig az ugarra”.26 Körülbelül holdanként 2-4 szekér trágyát szállítottak ki a 230 hold ugarra, ami a kívánatos mennyiségnek csupán a töredékét tette ki. A talajművelés négyökrös igával végzett évi háromszori szántásból és boronálásból állt. A vetőmagvakat - főként a tiszta búzát - zömmel máshol vásárolták, mert mint megjegyezték, a ceglédi földön elfajzik. Egyébként egy 1100 négyszögöles holdba az őszibe 1,3-1,5 pozsonyi mérőt, a tavasziba 1,9 mérőt vetettek.27 A július végén, augusztusban befejezett aratást az 1839. évi robotváltság-szerződés után részes munkában végeztette el az uradalom, majd a szemnyerés nyomtatással történt. Végül a szemes gabona a ceglédi uradalmi magtárba került. A közeli birkaistállókból az uradalmi szőlő trágyázására minden évben sort kerítettek.28 Ezt a munkát az uradalom vállalta a szőlő kiárendálása után is. A többi munkát (nyitást, metszést, venyige kihordást, karózást, évi háromszori kapálást, kötözést, szedést) már a szerződött vincellér volt köteles elvégezni. A kor szokásának megfelelően a szőlő között gyümölcsfák is voltak, melynek terméséből pálinkát főztek eladásra, csakúgy mint a törkölyből és a seprűs borból. A legfontosabb, a legtöbb hasznot hozó majorsági ágazatnak a juhászat számított. Jelentőségét - melyet a pénzbeli bevétel növekedésén felül - jelez az állatok számának egyenletes növekedése is: 1826-ban 3 685 db, 1837-ben 3 742 db, 1843-ban 4 274 db, 1847-ben 5 826 db.29 Az állomány növekedése annak dacára emelkedett, hogy a rendelkezésre álló legelőterület valamelyest csökkent. A legelőhiányt némileg enyhítette az a gyakorlat, hogy aratás, illetve 25 MNL PML NKO XI. 602. N. 407. 1847. 26 MNL PML NKO XI. 602. sz. n. 1843. 27 MNL PML NKO XI. 602. sz. n. 1839. N. 472. 1847. 28 MNL PML NKO XI. 602. N. 4, 137. 1840. 29 MNL PML NKO XI. 602. N. 335. 1826. N. 260. 1837. N. 326. 1848. Szerkezetátalakítási törekvések a ceglédi vallásalapítványi uradalomban 1782 és 1866 között 179 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
