Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban
Uradalmak térben és időben A középkori szóhasználat a Balaton délkeleti sarkánál található káptalani birtoktest tekintetében tehát nem beszélt „uradalomról”. Sőt, valójában a káptalan Veszprémtől távol eső birtokainak, birtokcsoportjainak egyikének esetében sem beszélhetünk uradalomról a fogalomnak a középkortörténeti irodalomban használatos, Engel Pál- vagy Fügedi Erik-féle meghatározása értelmében. Nem volt ugyanis a káptalannak uradalomközponti funkciót betöltő vára vagy mezővárosa sem a Veszprém-környéki, sem a merenyei, sem a Sió-környéki birtokain. Nagygyimót, a Veszprém megye északnyugati részén elszigetelten fekvő birtok esetében pedig az „uradalom” egyáltalán nem értelmezhető fogalom.5 Ezzel szemben például a veszprémi püspök birtokai két vár - Veszprém és Sümeg -, illetve több mezőváros - Egerszeg, Nova - köré csoportosultak. Esetükben az uradalom megléte a középkori szóhasználatban is megragadható. A veszprémi püspökség birtokainak 1524. évi urbáriuma kifejezetten várak és mezővárosok, illetve és az ezekhez kapcsolódó tartozékok (pertinenticé) rendszerében írja össze a püspökség jobbágyait és azok szolgáltatásait.6 Egyházi birtokosok esetében az uradalom fogalom helyett az „officiolátus” kifejezés használata tűnik alkalmasabbnak. Az esztergomi érsekség és az egri püspökség - bár mindkettő rendelkezett uradalomközponti funkciót betöltő várakkal -, valamint az esztergomi székeskáptalan az egyházi birtokosokra jellemző széttagolt birtokstruktúra miatt más birtokigazgatási egységeket működtetett.7 Ezek a kisebb, néhány települést magukban foglaló szervezeti keretek, officiolátusok lehettek jellemzők a veszprémi káptalan birtokigazgatási rendszerére is. Az officiálisok működése a 13. század harmadik harmadától adatolható a testület birtokain.8 Egy középkori uradalom történetének, működésének vizsgálata csak korlátozottan lehetséges. Újkori gazdaságtörténeti értelemben legtöbbjük nem is vizsgálható. Jellemzően nem maradtak fenn ugyanis folyamatos adatsorok és 5 ENGEL 1996a, 24-26. A középkori Veszprém kisebb, egy-egy plébániatemplom körüli településekre, ún. „szegekre” oszlott. A Várhegytől északra fekvő részeknek a káptalan volt földbirtokosa, a déli, két piaccal is bíró szegeknek pedig a püspök. Egységes szerkezetű, birtokközponti funkciót betöltő mezővárosról a káptalan tekintetében tehát Veszprém esetében sem beszélhetünk. 6 „Pertinentie castri Wesprimiensis” (Urbárium 21.), „pertinentie castri Symeg” (Urbárium 94.), illetve „pertinentie Egerzegh” (Urbárium 67.), „pertinentie Nowa” (Urbárium 73.). 7 FÜGEDI 1981, 24., illetve KOVÁCS 1987, 150-151., valamint RCS 11. E két részletes feldolgozás mellett a veszprémi püspökség területén működő officiolátusok létezésének irányába mutat az 1524. évi urbárium előbbi hivatkozásában szereplő, a várak és mezővárosok szerinti csoportosítás. 8 Az officiálisokra és más gazdasági tisztségviselőkre az alábbiakban még részletesebben kitérünk. 14 Karlinszky Balázs
