Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban
egymással összefüggésbe állítható gazdasági feljegyzések, például készpénzkiadási és -bevételezési jegyzőkönyvek, termés- és jövedelem-kimutatások, munkabér vagy napszám számadások, munkaszerződések, stb. Középkori uradalmak esetében sok esetben már azzal is meg kell elégednünk, ha egyik- nek-másiknak léte kétségkívül megállapítható. Különösen igaz ez az olyan birtokosok uradalmai esetében, akiknek vagy levéltáruk nem maradt fenn vagy nem tartoztak az országos nagypolitikát irányító főúri családok, bárók vagy prelátusok közé, ezért nem kerültek a gazdaságtörténeti irodalom érdeklődésének homlokterébe. Ilyen, a köztörténet eseményeibe ritkán bekapcsolódó és eddig kevesebb figyelmet kapott csoport például a középkori székeskáptalanoké is. Ezeknek az egyházi testületeknek a birtokaira, birtokszervezetére vonatkozóan kevés forrásokkal is alátámasztható megállapítást tehetünk. Ennek azonban csak részben oka a forráshiány. Olyan problémák is felmerülnek, mint az, hogy a székeskáptalanok kialakulásának folyamatát csak töredékesen ismerjük, illetve ennek időpontja is csak feltételezhető. Általánosságban a káptalanok létrejöttének idejét all. század végére tehetjük.9 Az önálló, a székesegyháztól és így a püspökségtől függetlenül működő birtokrendszer kialakulása, a kezdetben közösen kezelt jövedelmek szétválasztása pedig sok esetben csak a 13. század folyamán történt meg.10 Gazdaságtörténeti következtetéseink egyik kiindulópontja az uradalmat 9 Például BÉKEFI 1901, 22. Veszprém esetében egy 1079-ben készült végrendelet kedvezményezettjei a püspökkel szemben a Szent Mihály egyház „testvérei”, vagyis a kanonokok. VO no 2. (21-22.); SOLYMOSI 1994, 728.; KREDICS-SOLYMOSI 2010, 144-145. 10 Veszprém esetében a 13. század végére a káptalan birtokait jórészt elválasztották a püspökiektől. A veszprémi székesegyház 1276-ban történt feldúlását követően az akkor elveszett vagy megsemmisült káptalani birtokjogi iratok pótlását több, ebből az évből fennmaradt oklevél bizonyítja. VO no 31-39. (61-70.) 1298-ban Péter éneklőkanonok állítja egy oklevélben szereplő tanúvallomásában, hogy a „bona episcopatus etcapitulisuntdivisa”. VÉL C/l (épp.) Decim*Budensis 7, (DF200066). Enneknem mond ellent az sem, hogy a veszprémi püspök birtokjogi pereiben a 14-15. században is több alkalommal gyakran a kanonokok jártak el főpásztoruk képviseletében, annak ügyvédjeként. Ök voltak a püspöki székhelyen rendelkezésre álló, gyakorlott, esetenként jogi tudással bíró papi személyek és általában ők álltak személyes kapcsolatban a püspökükkel. Első ilyen ismert eset Domonkos olvasókanonoké, aki 1319-ben a püspök képviseletében működött közre egy szentantalfai, illetve egy szárberényi birtokcserénél. VR 100.; AO I. no 454. (503-504.) A számos esetből még két példa emelhető ki. Veszprémi János nagyprépost (1324-1347) királynéi alkancellár, Veszprémi Márton korábbi felsőörsi prépost (1290-1327) unokaöccse, Meskó püspök képviseletében járt el kanonoktársaival 1341-ben a pannonhalmi apátság ellenében a somogyi tizedekkel kapcsolatos vitában. VR 341. De így nevezhette ki például egy évszázaddal később Vetési Albert püspök többek között Kenesei János, Kortói A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban 15 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
