Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - FRANKOVICS GYÖRGY Jugoszláviai dokumentumok az 1956-os magyar forradalomról

KETTŐS CSAPDA A belgrádi Koordinációs Osztály november 5-én az alábbi utasítást küldi: „Soldaticnak. Naggyal és az elvtársakkal az alábbiakat közöljék: 1. Tekintettel a magyarországi helyzet gyors változására, úgy véljük, hogy nyilatkozata későn érkezett, hogy az most, s főként amilyen, nem felel meg az országban meglévő állapotoknak. Hasznosabb lett volna, ha azt azonnal és Magyarország területén adták volna ki. Jelen pillanatban ezen nyilatkozat csak tovább rontaná az országban meglévő helyzetet. 2. Értesítsék Nagyot és a többieket, hogy védelmük érdekében és Jugoszláviába történő szállításukkal kapcsolatban sürgős intézkedéseket tettünk Moszkvában. Nagykövetségünk előtt álló tankok és páncélozott járművek tegnapi, moszkvai kérésünkre állnak ott, hogy biztonságot nyújtsanak a nagykövetségnek, ahol a magyar elvtársak csoportja tartózkodik. 3. A fentieket teljes egészében szóban közöljék velük. 4. A következők csak rád és munkatársaidra vonatkoznak. Amennyiben bárki a követségbe behatolna és Nagyot, valamint a többieket el kívánná onnan vinni, a helyszínen tiltakozzatok e lépés ellen, s azonnal kövesd nyomon a felső katonai parancsnokságra, és kormányod számára arról írásos igazolást kérj. Tudasd a parancsnoksággal, hogy kormányod Moszkvát értesítette mindezekről, valamint azt, hogy nevezett csoportot saját védelme alá helyezte. Mi nem hiszünk abban, hogy ez bekövetkezhetne." A szovjetek, Kádár és a jugoszlávok elérték Nagy Imre problémamentes kikapcsolását, a jugoszláv követségen történő izolálásával. Tito a brioni tárgyaláskor erőfeszítéseket tett a Nagy Imre-csoport átmentésére, azonban hasonló jellegű lépései a szovjeteknél nem találtak megértésre. Ujabb lépéseket szorgalmaztak a szovjeteknél a Nagy-kormány tagjainakjugoszláviába történő szállítása ügyében, ám ismét nem értek el eredményeket. Ennek első lépése, Nagynak a Kádár-kormány elismerését jelentette volna, amit Nagyék elutasítottak, egyúttal nem kívántak lemondani. Titoék nem hagyhatták számításon kívül, hogy a Nagy-kormány a jugoszláv modell iránt érdeklődést tanúsított, illetve a forradalmi események során az a néptömegek részéről is kifejezést nyert. A szovjetek és a forradalom eszmeiségét eláruló Kádár tartottak egy lehetséges jugoszláviai Nagy Imre-árnyékkormánytól, valamint, hogy az eset precedensként szolgálhat a láger többi országának, egyúttal kettős kormány marad fenn a továbbiakban is. A váratlan helyzet igazi kettős csapdának bizonyult, egyrészt Nagy Imre csoportja abba belesétált, de a jugoszláv vezetők is abban találták magukat. Aleksandar Rankovic jugoszláv belügyminiszter számolt a szovjetek budapesti jugoszláv nagykövetségre történő esetleges erőszakos behatolásával.