Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - FRANKOVICS GYÖRGY Jugoszláviai dokumentumok az 1956-os magyar forradalomról

Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Népbiztosok Tanácsa első miniszterelnök-helyettese - az általa közvetített szovjet akaratnak megfelelően - felmentette első titkári tisztsége és politikai bizottsági tagsága alól. A bukott vezér fáradalmait egy krími ho­telben kívánta kiheverni, ám értesülve a magyarországi forradalomról, vissza kívánt térni Budapestre. Később mégis „elállt szándékától", mivel - a jelentés szerint - azt mondta: „mégse mehet vissza, mivel a szállást hosszabb időre lefoglalták számára". Hruscsov és Tito 1956. november 2-3. közötti brioni megbeszélésén a magyar forradalom sorsáról döntöttek, nevezetesen a szovjet beavatkozásról, az új magyar kormány kinevezéséről, annak elnevezéséről - Tito ajánlotta a Kádár-kormány nevéül a „munkás-paraszt forradalmi kormány" elnevezést -, valamint programjáról, Kádár vagy Münnich kormányalakítási megbízatásá­ról. Tito Kádár mellett tette le a voksot, míg Hruscsov Münnichet támogatta, ám a szovjetek elálltak szándékuktól és kompromisszumos megoldásként el­fogadták a jugoszláv javaslatot. A hosszúra nyúló szigorúan titkos tanácskozás szünetében Hruscsov Rákosiról anekdotázott, akinek szavait a tanácskozáson résztvevő Micunovic jugoszláv moszkvai nagykövet jegyezte fel: „Hruscsov a megbeszélés másik részében - egyébként máskor is, amikor jugoszlávokkal tárgyal és bennünket ki szeretne engesztelni, mintha vala­miféle engedményt gyakorolna részünkre -, Sztálinról negatívan beszél. Ez alkalommal Sztálin és Rákosi viszonyáról szóló anekdoták közül válogatott, akit Sztálin úgymond nem szívelt és nem bízott benne. Rákosi éppen akkor utazott üdülni a Szovjetunióba (Fekete-tenger - Kaukázus), amikor Sztálin is. Ez utóbbinak gyanússá vált a dolog és közölte, hogy majd leszoktatja róla. Már első alkalommal, amikor mód nyílott rá, Sztálin Rákosit nagyobb meny­nyiségű alkohol megivására kényszerítette, de Rákosinak kutya baja se lett tőle. Rákosi olyannyira utánozta Sztálin szokásait, hogy budapesti irodájá­ban acélajtót készíttetett, és még valamiféle páncélzatot is, félve a merénylet­től. Hruscsov és Malenkov Rákosiról szóló témájukat úgy fejezték be, hogy fogalma sem volt, s ma sincs arról, miként kell dolgozni, valamint Sztálinnal együtt főzték a magyarországi kását, amit most nekik kell megenniük." „Hruscsov szidni kezdi Rákosit, majd tovább támadja; nagyon csúnya sza­vakkal illeti Gerőt, akit főtitkárrá választottak, aki elment a Krímbe nyaral­ni, majd Jugoszláviát kereste fel. Rákosi Moszkvából megüzente, hogy „segí­teni kíván" Pesten. Hruscsov azt válaszolta neki, hogy nyugodtan elmehet oda, ha felkészült arra, hogy a nép felakasztja. Rákosi telefonkapcsolatot kért Pesttel. A szovjet telefonközpontos elutasította. Malenkov erre azt mondja, hogy a telefonközpontos politikailag érettebbnek bizonyult Rákosinál. Nem érti az elemi dolgokat, az idióta." Időközben Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet - a két ország követségei

Next

/
Thumbnails
Contents