Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - FRANKOVICS GYÖRGY Jugoszláviai dokumentumok az 1956-os magyar forradalomról

1956. október elején nagykövetségi rangra emelkedtek - jó kapcsolatokat épített ki Nagy Imre körével, a reformerekkel. Másrészt a Tito vezette jugoszláv kormány Nagy Imre rehabilitációs folyamatába - Nagyot október 13-án viszszavették az MDP-be -, és magas állampárti beosztása visszanyerésébe közvetlenül nem kapcsolódott bele. Tény viszont, hogy Nagy Imre, Kádár János, Losonczy Géza és más Rákosi ellenes kiemelkedő kommunista vezető rehabilitációját és politikai felemelkedését támogatták, mivel reformistákként, saját szocializmusról alkotott koncepciójukhoz közelállónak tekintették őket. A tüntetés nemzeti és szovjetellenes jellege A szocialista tábor vezetői rettegtek a lengyelországi Poznanban kirobbant munkásfelkeléstől, majd a magyarországi helyzettől, a demokráciától, amelyről beszédesen vall a szófiai jugoszláv követ 1956. október 22-i jelentése: „Szombaton telefonon felhívott a magyar katonai attasé és elégedettségét fejezte ki a magyarországi küldöttség (Gerő vezetésével - F. Gy.) jugoszláviai látogatását illetően. Meghívott, hogy vasárnap menjünk el a Vitosára. Közölte, hogy velünk tart a kínai és a cseh katonai attasé, az orosz elfoglalt. [...] A beszélgetés során közölte. „Zokalj elvtárs, képzelje csak el Holub (cseh katonai attasé) retteg attól, ami nálunk történik, retteg a demokráciától". A vitában részt vett a kínai, a magyar és jómagam, a cseh nem tudott mit tenni. A magyar tovább beszélt, hogy náluk mindeddig a kommunistáknak nem lehetett egyéni véleménye, hogy mindent (utasítást - F. Gy.) felülről kaptak [...] Azt mondta, hogy Rákosi nem térhet vissza többé, s helyes volt Farkast bebörtönözni. A rövid beszélgetés során az a meggyőződésem támadt, hogy a kínai, a magyar és én elviekben azonos véleményen vagyunk, míg a cseh továbbra is kitart a régi elvek mellett, és fél a demokrácia féktelenségétől és az „ügynököktől". A budapesti jugoszláv nagykövetség egyik munkatársa 1956. október 24én belgrádi feletteseinek az alábbi sürgős, rejtjeles táviratot küldi: „A tegnapi 15 órakor kezdődő, a poznani eseményekkel kapcsolatos szolidaritási tüntetés az éjszaka folyamán tömegtüntetéssé nőtt. Gerő tegnapi 20 órai beszédét követően, a rádiónál fegyveres összetűzésre került sor. Gerő meg sem említette a folyamatban lévő tüntetéseket, ami a tömeg még nagyobb elégedetlenségét váltotta ki. Az ifjúsági KB a tüntetések élére állt és az éjszaka folyamán röplapokat terjesztett. A tüntetők ledöntötték a Sztálin-szobrot, több hivatalos helyiséget elfoglaltak, valamint éjszaka a Magyar Rádiót kívánták elfoglalni, ahol a fegyverropogás még reggelre sem szünetelt. A tüntetések nemzeti és szovjet