Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - TEGZES FERENC Jelképek 1956-ban - 1956 jelképei

• A katonaság és a jelképek 3. 1956 eszmei jelképei: • Himnusz • Nemzeti Dal - eskü • Szózat • Harangszó - 1848-as dalok • Székely Himnusz Jelen dolgozatunkban csak a 2. csoportba sorolt jelképekkel foglalkozunk. 1956 kapcsán tárgyiasult formát öltött jelképeket három csoportra oszthatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket a forradalomban részt vevők átvettek korábbi időszakból. Ezek a nemzeti színek és a Kossuth-címer, illetve a kettő kombinációjából létrejött Kossuth zászló, a másikba azok tartoznak, amelyek ha szóba kerülnek, vagy megjelennek, csak és kizárólag ezt az időszakot villantják fel azokban, akik ennek az időszaknak résztvevői voltak, illetve ezt a korszakot ismerik. Ez a lyukas zászló, illetve a „Pesti Srác" fogalma. Az első a forradalom első óráiban született, a másikat már az emigrációba kényszerültek fogalmazták meg szobrok formájában.

8 A harmadik csoportot az „időtlen" jelkép, a halál, a gyász jele képezi. A lyukas zászlónak nemzetközi kihatása is volt, elsősorban a „keleti tömb" országaiban végbement forradalmak során használták így a zászlókban megfogalmazott nemzeti felségjelet a kommunizmussal való szembenállásra, az avval történő szakítás igényére: Romániában, Jugoszláviában, az NDK-ban, de a zairei Mobutu-rezsim megdöntésénél a forradalmárok kezében is ilyen jelkép tűnt fel. „Ezek azt mutatják, hogy a lyukas zászló napjainkra a zsarnokdöntés általános politikai szimbólumává vált."

9 A zászlók alakjában megjelent jelképeknek a forradalom alatt mobil és stabil „életük" volt. Mobilként a tüntetések során a felvonulók kezében jelezték a tömeg érzelmeit, stabilként pedig az épületeken mutatták a többség véleményét. Dolgozatunk a publikációkban megjelent dokumentumközlésekre, tanulmányokra és az interneten témánkba vágó honlapokra támaszkodik. A publikációk témánk szempontjából külön említést érdemlő részei azok voltak, ahol a forradalomban résztvevő személyeknek a rendőrségi vizsgálati anyagai, bírósági ítéletei, illetve visszaemlékezései alapján a jelképekhez való viszonyulásaikról is képet kapunk. így nem csak egy alaktalan tömeg jelképhasználata tűnik elénk, hanem személyekhez is kötve láthatjuk a jelképek élővé válását. 8 Boros, 1997. 115-128. o. 9 Boros, 1997. 72. o.