Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - BÁN PÉTER Pécs és Baranya megye forradalmi testületei

tisztje is szabaduljon, Dómján Mihály vállalkozott ezek szabadítására is."

26 Saját, másoktól meg nem erősített vallomása szerint ezzel olyan ellenszenvet váltott ki, hogy valamelyik rákövetkező éjszaka rálőttek és a klinikára került. A szerdai mozgalmas ülésnapon egy újabb háromtagú ideiglenes bizottságot választott a BMMNT, melynek feladata a katolikus, evangélikus, református egyházak és izraelita hitközség vezetőinek felkeresése volt. A tagok valószínűleg nem hívő, mindenesetre radikális csoportjának hatására a küldöttség nem udvarias hangú meghívásukat kapta feladatul, hanem egyértelmű csatlakozó nyilatkozatuk kikérését pro vagy kontra, és ennek megfelelően elvárták meghatalmazott képviselőik megjelenését a nemzeti tanácsban. Két küldöttséget biztosan fogadtak, az egyik a bonyhádi nemzeti bizottságtól érkezett, s az elvi egyetértés nyomán együttműködésben állapodtak meg, ami azért volt fontos, mert ugyanezen a napon a bonyhádi nemzetőrök önkényes akciót kezdeményeztek Pécsváradon. A másik delegáció a taszári repülős alakulat munkástanácsától érkezett, akik büszkén jelentették be, hogy más magyar egységekkel együtt uralják a Dunántúl légterét, illetve felderítő repüléseket végeznek. Nem tudhatni egyelőre, hogy itt is tettek-e ahhoz hasonló ajánlatokat, mint a mecsekszabolcsi nagygyűlésen, ahol elvállalták „A vidék együtt érez Pesttel" feliratú röpcédulák szórását a nagyobb városok felett, valamint azt is felajánlották, hogy egy ultimátumban 8-10 órás határidőt szabnának meg a szovjet csapatok távozására, különben bombázni kezdenék őket. Ezt a bányászok jó része is őrültségnek tartotta.

27 A fent leírtakhoz hozzátéve azt, hogy október 31-én kapta Csikor Kálmán az első utasítást Pécs védelmi tervének kialakítására, illetve, hogy az MDP országos feloszlatása nyomán forradalmi fegyveres erők foglalták el a megyei pártszékház épületét, az ott talált vezetőket lefegyverezték, akkor nem nehéz megállapítani: ezen a napon radikális irányváltás történt. Ha a leváltott ügyészek és rendőrparancsnokok szabadon engedését nem tekintjük, akkor a november 1-2-án történtek folytatást képeznek. A régi pártfunkcionáriusokat elsején vették őrizetbe, azt követően az új MSZMP vezetőkkel való együttműködést ugyan nem zárta ki Kertész Endre, de a pártház visszaadása „hangulati okokból" szerinte is képtelenség volt. A BMMNT november 1-jei tanácskozási tárgyairól egyébként elég szegényesek az információk. Legfontosabb aznapi határozatát sem tartotta közlésre méltónak a sajtó. Intézőbizottságot választottak, amelynek feladatául Kertész Endre elsőrendűen az ülések elé kerülő napirendi pontok kidolgozását szánta (csökkentendő a „fegyelmezetlen" kérdésfelvetéseket és vitákat), de kétnapos működése alatt ennél valójában többet, mintegy a régi VB azonnali intéz26 Uo. 27 Uo.