Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)
Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - BÁN PÉTER Pécs és Baranya megye forradalmi testületei
kedő, gyakorlatilag önálló operatív feladatköreit látta el. A tagnévsor pontos ismerete ezért fontos lenne, de csak vallomástöredékekből rekonstruálható mintegy tucatnyi személyiség biztos beválasztása. A mérvadók közül biztosan mérsékeltnek Kertész Endre és Dómján Mihály számított, viszont „szélsőséges ellenforradalmár"-nak minősítette az ítélet indoklása Gyenes Istvánt - aki ezt múltjának, illetve Maiéter Pállal való rokonságának (az apósa volt) is köszönhette -, Dicső Lászlót, Neuhauser Jánost, s - ha nem emigrálnak ide sorolhatták volna Villányi Tibort, Vas Vilmost, Ferencfy Károlyt, Ung Ferencet. Nem ismeretes a feltárt adatokból Czenter Béla, egy vagy két bányász és egy sofőr politikai alapállása, illetve egyáltalán a kb. kétszer ennyire tehető tagok kiléte. A BMMNT-nek ettől kezdve gyakorlatilag döntő intézményében a határozottabb, konzekvensebb forradalmárok kerültek fölénybe. Az intézőbizottság feltehetően már megalakulásának napján utasította Tokaji Sándor rendőr századost, Nemes Alajos tényleges utódát a vadász- és önvédelmi fegyverek regisztrálására, mert az másnapra elkészült. November 2-án határozatot hoztak az államvédelem hivatásos állományának letartóztatásáról, helyesebben börtöni őrizetükről saját biztonságuk érdekében (is), amelyet Kertész Endre helyett Villányi Tibor írt alá, a közvetlen végrehajtási utasítást pedig Dicső László adta ki Tokaji századosnak. Újra kísérlet történt az államvédelem irattárának ellenőrzés alá vételére, de azt a közvetlen érdekeltek ismét szabotálni tudták. A Béta-aknánál még mindig bezárt - immár zömmel köztörvényes, közöttük gyilkos és visszaeső - rabok ügye az ávós őrség megszűnése óta akut probléma volt, s a börtönőrök is féltek kitörésüktől. A BMMNT még mindig csak egy újabb vizsgálót küldött ki, de közben befutott a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának utasítása, hogy a rabmunkahelyet meg kell szüntetni. Ezzel nem a „szellem" szabadult ki a palackból, azaz köztörvényesek, lumpen elemek is szabadlábra kerültek. A Szabad Dunántúl újságíró-gárdája az október 30. és november 2. közötti „kellemetlen, kínos" eseményekkel (az ügyészség problémái, a rendőrség két táborra szakadása, a pártház elfoglalása, helyi MDP-MSZMP váltás, AVHsok őrizetbe vétele, komlói munkaszolgálatos rabok ügye) egyáltalán nem foglalkozott, inkább „kellemes", eufórikus hangulatot keltő riportokat, tárcákat nyújtott olvasóinak. 28 Bár valószínű, hogy ez a szerkesztői válogatás részben óvatosságból eredt - hiszen két újságírót is érintett a pártházban tartózkodók megmotozása -, részben valóságos optimizmust közvetített. November 3-án először volt ideje a BMMNT-nak a város és a megye közellátásával, gazdálkodási és pénzügyeivel átfogóan, szakemberek bevonásával törődni. Még a délelőtt folyamán határozatot hoztak, hogy november 5-én, hétfőn induljon meg a munka, egyelőre napi átlagos 6 órában, s ezzel a döntéssel egyfajta 28 Szabad Dunántúl 1956. október 30 - november 2.
