Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - BÁN PÉTER Pécs és Baranya megye forradalmi testületei

fokozatosan kerültek felszínre, a BMMNT a megalakulásakor és első egykét napján a Nagy Imre által hangsúlyozott „demokratikus nemzeti egység" pécsi és baranyai szimbóluma volt. Az október 28-án, vasárnap reggel 9 órakor a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa székházában kezdődő értekezleten, gyakorlatilag választási gyűlésen Pécs és a hozzá tartozó bányavidék lakossága elsöprő többségben volt a falvak és a kisvárosok képviselőivel szemben; ha a BMMNT-be választottak arányait mérvadónak tekintjük, akkor az utóbbiak csak kb. 10%-os részesedést érhettek el. (A már eredményeket elért komlói, szigetvári, siklósi mozgalmaknak egyetlen vezetője vagy résztvevője sem került be a testületbe.) Viszont Pécsről nemcsak az üzemi munkástanácsok, a MEFESZ, az írószövetség küldöttei, hanem az ügyvédi kamara, a bíróságok, az ügyészségek, a fegyveres testületek, a tanácsok és az MDP irányító személyiségei is képviselethez jutottak. A gyűlés hangulatát mindazonáltal az összejövetel elnöke, Villányi Tibor, a Sopiana Gépgyár főmérnöke, munkástanácsának elnöke és Ferencfy Károly, a gyár munkásságának másik vezetője, azután néhány bányász- és MEFESZ-vezető hozzászólása adta meg. A délelőtti ülésen a küldöttek követelték a szovjet csapatok azonnali kivonulását, a pártfunkcionáriusok azonnali leváltását, új választások elrendelését, a politikai foglyok kiszabadítását, az általános sztrájk fenntartását, míg a szovjet csapatok ki nem vonulnak az országból.

3 A radikális szárny utóbb az általános amnesztia helyett a bebörtönzöttek ügyének felülvizsgálatával is megelégedett, nem sikerült a „talpnyaló" újságírók menesztése sem, ugyanakkor elérték azt, hogy a kulcsfontosságú intézményekhez demokratikusan választott ellenőrző bizottságokat küldjenek ki. A Szikra Nyomdánál teljes egészében, a MAV-nál részben a helyi munkástanácsokra bízták a felügyeletet, az államvédelmet, a rendőrséget, a sajtót, a rádiót, a postát, a pártbizottságot kontrolláló delegációk tagjait név szerint sorolták fel, egyenként 4-8 főt.

4 (A régi tanácsapparátus ellenőrzését ekkor még nem látták szükségesnek.) 1-2 egyetemista-főiskolás és munkástanácsi tag majdnem minden bizottságban helyet kapott. Délután került sor a BMMNT tagjainak megválasztására, és mintha ezen a téren is kompromisszumra sikerült volna késztetni az üzemi munkásokat, a bányászokat és a diákságot. Sajnos a források ellentmondóak még a taglétszámot tekintve is: a másnapi sajtó kb. 110 főről tudósított (az ellenőrző bizottsági tagokkal együtt), a későbbi vallomások 150-250 személyről nyilatkoztak. „Ugyanis nagyon sok vállalat jött utólag reklamálni Villányi Tiborhoz, hogy a BMMNT, az első munkástanácsok és a rendőrség együttműködésének pozitív kilátásait, persze nem forradalmi szemszögből. Kajári, 1996. 17-18. o. 3 DN, 1956. október 29.; Péter, 1997. 129, 136. o. 4 DN, 1956. október 29.