Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - INTERJÚK - Farkas József interjúja

mire jöttünk ki, érkezett 4-5 ember, élükön az egyik szakaszvezetővel, mi kértük a jelszót, de ő elkapta a géppisztolyt tőlünk és bevitt minket a Gazdához és a Béla bácsihoz. Béla bá nagyon mérges lett, hogy otthagytuk az őrséget, és vitatkozott a Gazdával. Béla bá felhúzta a pisztolyt és a fejemhez nyomta. A Gazda kérte Béla bácsit, hogy ne bántson bennünket. Onnan indultunk gyalog, bementünk egy pusztára, ott aludtunk. Ott két-három család lakott, és tőlük két fiatal férfi vitt át minket a határon. Mi odaadtuk minden pénzünket, a golyókat, pisztolyokat. Gyékényes előtt léptük át a magyar-jugoszláv határt. A határon ék alakban mentünk át, a Gazda, meg a Béla bácsi fehér zászlóval az élen, az ék közepébe zárva a velünk lévő két nőt. A két férfi visszament, mi bementünk a jugoszláv őrtoronyhoz. Kb. reggel 7 óra lehetett. Arra számítottunk, hogy azonnal elérjük a jugoszláv őrséget. Ugy beszéltük meg, ha a jugók lőnek, mi is visszalövünk, és akkor visszamegyünk Magyarországra, ahonnan Ausztriába távozunk. Mivel ők nem lőttek, tábort vertünk, tüzet gyújtottunk, a fegyvert magunknál tartottuk, várnunk kellett pár órát. Akkor esett le az első hó, november 22-én. Amíg a Gazdáék tárgyaltak, várni kellett a hírt Belgrádból, hogy befogadnak-e bennünket. Pár órával később hozták a hírt, hogy igen, befogadnak, de a fegyvereket le kell adni, és azt mondták, majd kifizetik őket. Megmotoztak minket, utána elvittek Koprivnicába (Kapronca - R. A.), egy iskolába. Az ottani magyarok hoztak ennivalót. Utána elvittek minket egy másik városba. Két fiatal közülünk bement a városba, betörtek egy ékszerboltba. A jugó rendőrök elvitték őket, nem tudni, mi lett velük. Ott voltunk pár napot, onnan vonattal vittek Gerovóba. Amikor megérkeztünk Gerovóba, a volt német koncentrációs táborba, már ott volt egy magyar zászlóalj. Ok voltak az elsők, akiket beengedtek Jugóba. Mi nem beszélhettünk egymással (a két magyar csoport - R. A.). Bevittek minket egy fürdőbe, lefertőtlenítettek minket DDT-vel. A barakkunk el volt kerítve drótkerítéssel. Őrtornyok voltak körben. Ott voltunk pár hetet. Egyre több magyart hoztak a táborba. Egy idő után összeengedték a barakkok lakóit egymással. En konyhán dolgoztam, krumplit pucoltam. A gerovói táborban emeletes téglaépületek voltak, egy terembe 110 embert helyeztek el. Emeletes ágyakon aludtunk, egy ágyon egy ember foglalt helyet. Nem volt mit enni. 12 ember kapott 1 kg kenyeret egy napra. A kenyeret 12-felé kellett osztani. Egy kis levest kaptunk, hozzá 1-2 szem krumplit. A családok együtt maradtak. Több családban gyerekek is voltak. Inkább a családok mentek vissza Magyarországra. A táborban voltak, akik „megbolondultak", depressziósok lettek. A tábor házaiban angol WC-k voltak, 4-5 egymás mellett. Jugó rendőrök látták el az őrszolgálatot. Nem voltak túl szigorúak, csak akkor, ha a kerítéshez közel mentek a táborlakók.