Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - INTERJÚK - Farkas József interjúja

A gerovói táborba egyszer jött egy magyar delegáció, civilek, a Kádárkormány küldöttei voltak. Ok megkérdezték, hogy ki akar hazamenni. Egy ember felállt, azt mondta, hogy ő hat hónapon keresztül szökött Szibériából, amikor átszökött, a magyar határon egy őrségnél kiverték a fogát, mert hazaszökött. Meghurcolták és a forradalom alatt szöktették ki. O ezt még egyszer nem csinálja végig, ezért nem megy vissza Magyarországra. Egy irodába külön mehetett az, aki szeretett volna hazamenni Magyarországra. En is bementem másnap személyes meghallgatásra, tudni akartam, mit mondanak. Megkérdezték, hol voltam, mit csináltam. A delegáció tagjai azt mondták, nem ajánlják a hazatérésemet. De sokan hazajöttek. Voltak, akik megszöktek, a jugók elfogták őket. Sokan a hegyekbe szöktek, onnan hozták vissza őket a jugoszláv katonák. A táboron keresztül cipelték őket a jugó katonák, közben az úton puskákkal verték őket. Egyikükkel, akit Halász Istvánnak hívtak, Új-Zélandba mentünk együtt. (O most is Új-Zélandon lakik, megnősült, egy helyi lányt vett el). Gerovóban volt egy bolt, felette egy lakás, öten ott lakhattunk. Jöttek a jugók és azt mondták, betörtünk és narancsot loptunk, ami nem volt igaz. Bezártak bennünket karácsonytól újévig. Kétszemélyes cellába zártak. Egy kisebb fiúnak kisebb keze volt, amivel ki tudta nyitni a zárat. Mindenkiét kinyitotta, utána bementünk a tömegbe. A jugók nem szóltak, az ügy abbamaradt. Két-három hónap múlva jött egy külföldi delegáció, angolok és svédek, hoztak ruha- és élelmiszerszállítmányokat, utána kicsit könnyebb volt az élet. Engem elvittek Bela-Crkv-ra „Fehér templom" (Fehéregyház), a jugoszláv-román határtól nem messze), a kiskorúak (18 év alattiak, akik szülők nélkül voltak ott) táborába. Itt kezdetben nem volt orvos, de amikor több táborlakó egy ázsiai vírustól hasmenést kapott, egy svéd orvos jött az ellátásukra. Bela-Crkv-án beletanultam egy fiú mellett a borbélyságba, utána én lettem a borbély. Ez olyan tábor volt, ahol sportolni lehetett, jó volt, mert kijárhattunk a városba, moziba. Egy nap elkezdtünk sztrájkolni. Nem tudni, hogyan indult a sztrájk, nem én kezdeményeztem. Éhségsztrájk volt. A táborvezető nem volt ott, a helyettes táborvezető engem bezárt, a rendőrök gumibottal ütöttek. Egy kisfiú elém ugrott, hogy engem ne vigyenek el. Hármunkat bezártak három napra, étel nélkül. Amikor kiengedtek minket, én jelentkeztem több országba, jelentkeztem USA-katonának is. Jött egy delegáció Új-Zélandból, lehetett jelentkezni, én oda is jelentkeztem. A táborvezető bizonygatta, hogy milyen jó az élet ÚjZélandban. - Több delegáció is jött, a jelentkezőket az amerikaiak akarták tanítani angolul. - Pár hét után jelezték Új-Zélandból, hogy befogadnak bennünket. Száz embert vettek fel az Új-Zélandba utazók listájára, közöttük engem is.