A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

praeoransa, majd 1830—1836-ig Nitsinger Fülöp, 1836—1841-ig Lämle Henrik, végül Kniesz Henrik, kinek 65 tanítványáról tudunk 1848-ban. Ráckozár filiái között Tarrós volt a legkisebb gyülekezet. 1801-ben 22 család tartozott az ágostaiak közé, 1814-ben hárommal több, ami lélekszámban 100 főt jelentett. 1829-re a családok száma visszaesett 20 házaspárra, 91 lutheránus hívőre, ahol az iskolás gyermekek csak 10-en voltak. 1848-ra némi növekedés tapasztalható, mivel 120 gyülekezeti tagot írtak össze, melyből 18 volt a tanulók száma. A fiókgyülekezet alapításáról jegyzőkönyv nem maradt fenn, azt csupán az emlékezet helyezte 1778-ra. Iskolaházzal már a 18. század végén rendelkeztek, ahol a 12 kg-os függesztett csengettyű hívó hangjára az istentiszteleteket is gyakorolták. Praeorans iskolamestereinek sorát 1795. április 24-től kezdve ismerjük. Első bizonyítható adat Rohrer Péter személyéről szolgáltat információkat. O 1746. február 3-án született és az előbb említett időben kapott meghívást a német szót beszélő ágostaiaktól. 1801-ben még a községben találjuk az 55 éves mestert, akit Gerényesből érkező, de német földön született Schrmirmund Henrik váltott fel. Körülbelül 1815 és 1820 közé tehető Bissinger Péter működése. Löbel Péter több mint két évtizedig (1820-1841) szolgálta a település híveit és tanította gyermekeiket. Szemmelroth Péter munkássága 1842 után figyelhető meg az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint. Tékesen 1788-ban alakult a filiális gyülekezet. Lélekszámuk témazáró korszakhatárom végén, vagyis 1848-ban mindössze 255 fő, a tanulóké 52. A 18. századvégi előimádkozó mestereiket nem ismerjük, de feltételezhetően voltak, mert már 1801-ben azt állították, hogy van iskolájuk, ami az istentisztelet helyéül is szolgál. Ennek felépítése bizonyára az 1790-es években történt, amit a kor szokása szerint többnyire mester meghívásával kapcsoltak össze. A Nagyágnál már bemutatott Rose Károly volt megnevezve a helység első ismert névszerinti tanítójaként, kinek szerződéskötését 1801. február 2án készítették. Ot a Kaposszekcsőnél ugyancsak bemutatott Semelroth János követte, majd 1825 és 1830 között a Nagyágon született Nitsinger Fülöp. Ujabb tanítójuk 1831-től kezdve a több évtizeden keresztül működő Lämle Henrik volt, kinek leszármazottai még a 20. század első felében is megtalálhatók Kaposszekcsőn. Lämle praeorans tanító mellett - közelebbről meg nem határozható időben, de mindenképp 1848 előtt - Imre és János keresztnevű fiai dolgoztak segítőként. Ráckozár sorban utolsó filiája Tófű. Ágostai evangélikus lakói 1725 és 1728 között telepedtek meg a községben, eredetükre nézve hesseniek voltak. A szájhagyomány úgy tartotta, hogy a gyülekezet megalapítása 1730-ban történt. Első ismert tanítójukról furcsa módon a pécsi katolikus vizita tett említést, nevének közlése nélkül. 1784-ben a katolikus tófűi lakosság kánoni vizsgálatakor feljegyezték, hogy a helyi lutheránusok esetében a praeoransi