A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

116 házaspár, 45 házas és 14 hazátlan zsellér élt a faluban. Rajtuk kívül konskribáltak még 4 mezei pásztorházaspárt is. A nőtlen ifjak száma 86, a hajadonoké 68 volt. A 869 lélekből álló populáción belül 161 fiúgyermeket és 149 leánygyermeket találtak a helység lakói között. A 310 gyermekből 128 látogatta az iskolát, de ők is csak jobbára télen. Az előírt tárgyak tanítása délelőtt és délután 3-3 óra hosszáig tartott, szombat délután szünetet tartottak. Az iskolai munkát és a lutheri hitoktatás követelményeit felügyelőként a lelkész ellenőrizte. Évente egyszer nyilvános vizsgát tartottak a templomban, az egyházmegye szokása szerint Húsvétkor.

54 Grosch Henrik mekényesi működése 1838-ig kísérhető végig, Bátaapátiba történő távozásának pontos ideje nem ismert. Az iskolamesteri állást tőle Müller Ferenc örökölte, aki 1848-ban 137 német anyanyelvű gyermeket oktatott, vagyis a község teljes lakosságának 14 %át.

55 Mekényes leányegyháza Nagyhajmás volt, ahol a németek a 18. század utolsó negyedében telepedtek meg. Önálló iskolarektort 1808-tól alkalmaztak először, korábban az anyaegyház lelkészének és tanítójának fizettek. A prédikátor évente 1 forintot kapott az ott élő 12 telepescsalád párjától, a tanító ennek felét, vagyis 30 krajcárt. A hazátlan zsellérek természetesen ennél kevesebbet szolgáltattak.

56 A nagyhajmási filiális egyházközség első tanítóját Rose (Roose) Andrásnak hívták, kinek ottani működése 1820-ig egyértelműen kimutatható, de feltételezhető, hogy 1828-ig vezette a község iskoláját. Az ifjúság nevelésének érdekében a helybéli lutheránusok egy telepesházat vásároltak, amit szükségszerűen előimádkozó helyként is használtak. A kis lélekszámú ágostai evangélikusok iskoláját 1820-ban mindössze 11 fiú és 10 leány látogatta. 1828-tól Nagyhajmás rektora Grosch János volt, aki nem más, mint a szomszédos mekényesi anyaeklézsia mesterének fia.

57 Az ő tanítósága 1848-ban is fennállott. A Helytartótanács 1783. július 24-én kiadott rezolúciója királyi felhatalmazás alapján engedélyezte Ráckozár és a szomszédos Bikal, Nagyág, Gerényes, Csikóstöttös és Tékes ágostai evangélikus vallású népességének az egyházközség felállítását, amit Baranya vármegye közgyűlése 1783. szeptember 9-én hirdetett ki Pécsett. Ez a határozat Kaposszekcső, Tarrós és Tófű községek nevét nem hozta szóba, rájuk nem hivatkoztak, de filiális kötődésük két segédtanítóra pedig az 52. sz. jegyzet alatt hivatkozott 1828-as forrás ad felvilágosítást. 54 OEL V. A. C. T-B. 1814. Mekényes. 247-248, 255-256. 55 Székács i. m. 99. 56 OEL V. A. C. T-B. 1801. Mekényes és filiái. 30. 57 Lásd az 52. sz. jegyzet alatt.