A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

később szintén egyértelművé vált. Ráckozár főleg szerb, de horvátokat is említő lakosai mellé a szabadságuknak örvendő német telepesek 1750-től kezdve fokozatosan költöztek be. Az 1814-es egyházlátogatási jegyzőkönyv állítása szerint lélekszámuk azidőben 850, a filiákban élőké pedig 1700, akik mind telepesek. Köztük csekély számú első- és másodgenerációs kézművesek, vargák, takácsok, szabók, kovácsok és asztalosok találhatók. A velük egy faluközösségben élő szerbek számát 320 főben adták meg, de a korábban jelzett horvátokról 1814-ben már nem tettek említést. A ráckozári gyülekezet egyházépítő és szervező buzgalmát 1800. szeptember 9-én a nagy tragédiával és szomorúsággal együttjáró tűzvész megállította. A faluban 77 ház mellett porrá égett a nemrégiben épült templomjuk, lelkészlakjuk és a két szobából álló iskolaházuk is, benne a tanító meghívólevelével. A felmért kár összegét 21931 forintra becsülték.

58 A veszendőbe ment épületek helyreállítása 12 évig elhúzódott. Iskolatanítót a ráckozáriak már az 1770-es évek elején alkalmaztak, kinek nevét azonban nem ismerjük. Az 1784-es katolikus vizitációk során a helyiek Ernst Pétert nevezték meg ágostai tanítónak, aki mestersége szerint takács volt és minden munkát vállalt. Evangéliumot olvasott, temetett és előimádkozott is.

59 1 7 8 5-től Grósz Henrik az utódja,

60 akit 1789. november 1-től Rátkoczy Sámuel követett. O a Tolna megyei Mucsfán született 1772-ben. Az apja az egyházmegye különböző helységeiben evangélikus lelkészként szolgált. A nemesi előjogokkal rendelkező szülők családfájához tartozó Rátkoczy anyanyelvére nézve német volt, de a magyarban is „eszesnek" mondták. Iskoláit Sopronban végezte és 17 éves korában a ráckozáriaktól kapott vocatoriát elfogadva „ludimagisterséget" vállalt. Életútja ismereteim szerint csak ehhez az egy eklézsiához kötődött, tanítóságát 1830-ban adta át utódjának. Munkájának minősítése főleg az 1820-as évek végén meglehetősen negatív volt, ami miatt meg is intették „hogy ennek utána az Oskolás gyermekeket nagyobb szorgalommal tanítsák." Öregségére és gyengeségére hivatkozva egy alkalmas praeceptor tartására adtak utasítást, kinek ő becsületes kosztot, a gyülekezet pedig fizetést szolgáltasson. Bizonyára ezen gondok miatt választottak 1830-ban a ráckozáriak új tanítót Rühl Adám személyében, aki 53 évig maradt a mesteri pályán, „áldásosnak" értékelve munkáját.

61 58 OEL V. A. C. T-B. 1801. Ráckozár. 25. és Hrabowszky i. m. 31. 59 PPL Eszterházy vizita, 1784.1. Ráckozár. 527. 60 BML Pécsi Tankerületi Főigazgatóság ir. Előkészültek nyilvántartása 1787. sz. n. ir. 61 Ráckozár és 8 baranyai filiájában működő tanítók életútját és az iskolákra vonatkozó adatokat a következő források felhasználásával állítottam össze: OEL V. A. C. T-B. 1801.; V. A. C. 1814.; Egyh. jkv. T-B-BS. 1829.; Egyh. jkv. KS. 1829.; BML Pécsi Tankerületi Főigazgatóság ir. 1778-1806.; Győri Tankerületi Főigazgatóság ir. 1806-1848.; Bvm. kgy. ir. 1770-1848.; Evangélikus anyakönyvek másodpéldá-