A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben
Sérelmeik esetén kifogást tehettek az egyházi hierarchia különböző szintű intézményeinél. A négy nem teljes vármegyére kiterjedő Tolna-Baranya-Belsősomogyi Egyesült Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegyéhez összesen 109 település tartozott. A nevében nem jelzett, de 6 településsel mégis képviselt Fejér vármegye a negyedik érintett terület az egyházmegyei összetételben. Az itt elő populáció lélekszáma 1848-ban az 1. sz. alatti táblázatban látható összesített adatok szerint 43 396 fő volt. 5 A települések egészéből 89 helység falu volt, 20 pedig puszta, mely utóbbiból 15 lakott helység népességnagyságát tekintve elérte a falvak méretét. Megvizsgálva az egyházigazgatási terület összetételét, azonnal szembetűnő Tolna megye túlsúlya, még akkor is, ha az összehasonlításkor csak a tényleges közigazgatási megyéket vesszük alapul. Ez utóbbi szerint Tolnában a 22 eklézsiához 31 filia tartozott, ami lélekszámban 28 315 fő, vagyis a teljes egyházmegyén belül itt élt az ágostai evangélikus lakosság 65,2 %-a. Ez a szám az egyházhivatali rendszer oldaláról nézve 1877-tel több, mivel Baranyából és Fejérből egyaránt 3-3 filiális lakott hely Tolna megyében fekvő egyházközséghez tartozott. Ilyen számítás alapján a tolnai lutheránus populációt 30192 főben határozhatjuk meg. Ezzel szemben Tolnából csupán 2 puszta (Dalmand és Gyirgyó) kötődött 47 emberével a baranyai mekényesi eklézsiához. A Tolna megyei 53 helységben található ágostai evangélikus lakosok többségében németek voltak, akik a 18. század elején Claudius Florimund Mercy de Argenteau gróf, császári tábornok telepítése révén kerültek Magyarországra, Nassau környékéről, Darmstadti Hercegségből, Odenwaldból, Felsőrajna Vidékéről és Németország más egyéb területeiről. A hidegkúti németek a baranyai mágocsiakkal együtt 1720-ban jöttek Kun Ferenc hívó szavára az evangélikus egyházmegyébe. Több esetben az is kimutatható, hogy belső migráció eredményeként (például Mosón vármegyéből) települtek át új lakóhelyükre a németek, amit Bikács és Györköny példája egyértelműen bizonyít/' A Tolna megyei ágostai evangélikusok katolikus német társaikkal együtt 5 Székács József (kiadó): A magyarhoni ágostjai] hitvjallású] évangy[élikus] egyház egyetemes névtára. Pest, Landerer és Heckenast, 1848. 236. 6 Megállapításaimat főleg az OEL őrzésében található V. A. C. 1801. évi egyházlátogatási jegyzőkönyveire alapoztam. Használtam még Csaplovics, Joannes (kiadó): Schematismus ecclesiarum et scholarum evangelicorum augustanae confessioni in inclyto regno Hungáriáé addictorum. Bécs, 1820. és Bél, Mathias: Notitia Hungáriáé novae historico-geographica. Bécs, 1735-1742. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. IX. k. Szekszárd, Tolna Megyei Levéltár, 1979. 327-364. munkáit is. Bél Tolna vármegye leírása kéziratban maradt fenn, amit latinból dr. Kun Lajos fordított át magyarra.
