A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

ben tartása követelte meg, hogy a kinevezett főispánt a közgyűlésen továbbra is beiktassák (installáció), ahol ünnepélyes keretek között tett esküt. A főispán hatásköre egyrészt kiterjedt (a jogszolgáltatási és katonai szervek kivételével) az állami hatóságokra, másrészt a törvényhatósági közigazgatásra. Az állami szervek esetében jelentést küldhetett róluk az illetékes miniszternek, minden konkrét ügyről felvilágosítást kérhetett tőlük, javaslatot tehetett az állami hivatalnokok előléptetésére és kinevezésére, ill. fontosabb állások betöltése esetén az illetékes miniszter kikérte a véleményét. A törvényhatósági közigazgatásban elnökölt a közgyűlések és legfontosabb testületi szervek (közigazgatási bizottság, kijelölő választmány, állandó választmány, központi választmány, igazoló választmány, bíráló választmány, szánionkérőszék stb.) ülésein. A közigazgatási és ellenőrzési teendői az alábbiak szerint csoportosíthatók: a) általános ellenőrzési, felügyeleti teendők: pl. a törvényhatóságok kötelesek rendszeresen beszámolni neki tevékenységükről, megvizsgálja a közigazgatást és gondoskodik az észlelt hiányosságok megszüntetéséről, a jogszabályba ütköző vagy állam érdekeire sérelmes közgyűlési határozat ellen felterjesztéssel élhet; b) a felügyeleti, ellenőrzési jogkörön belül pl. utasítást adhat ki az alispánnak (polgármesternek), illetve rajta keresztül az alárendelt közegeinek; c) fegyelmi vizsgálatot rendelhet el hanyag, vagy vétkes tisztviselők ellen, és őket ideiglenesen másokkal helyettesítheti; d) kinevezi a szaktisztviselőket (orvosok, számvevők, levéltárosok stb.) és bizonyos személyeket (közigazgatási gyakornokok, járási írnokok, vármegyei segéd- és kezelőszemélyzet tagjai, tiszteletbeli tisztviselők stb.), jelöli a választandó tisztviselőket, beosztja járásokba a megválasztott szolgabírákat. A fenti rendes jogkörökön kívül ún. kivételes jogkörrel is bírt. Ha valamely kormányrendelkezést vagy utasítást nem hajtott végre a törvényhatóság, akkor a főispán a kivételes jogkör alapján közvetlenül is rendelkezhetett az érdekelt törvényhatósági tisztviselőkkel. A kivételes hatalom a rendelet végrehajtásával véget ért.

23 A gyakorlatban tehát a főispán viszonylag kevés konkrét közigazgatási jogkörrel rendelkezett, mert ezt a törvényhatósági és állami szakigazgatási szervek látták el, viszont jelentős volt a felügyeleti hatásköre. A főispánnak a főispáni titkáron és az írnokon kívül nem volt hivatalnoki kara sem, a tör23 Szita János: A magyar alkotmány történetének vázlata 1845-1945. Pécs, 1993. 243— 246.