A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

2. Irányítják és ellenőrzik megyéjük közigazgatásának és törvénykezésének ügykezelését. 3. Kötelesek a közrend és közbiztonság helyreállításáról gondoskodni; a megye anyagi és szellemi jólétét előmozdítani - különös tekintettel az iparra, kereskedelemre, egészségügyre, tanügyre és közlekedési eszközökre; az alárendelt tisztviselőkre felügyelni és a felsőbb hatóságoknak jelenteni. 4. Fegyveres erőt rendelhetnek ki vagyon- és személyes biztonság veszélyeztetése esetén. 5. Folyamatosan ellenőrizniük kell a közigazgatási-, törvénykezési-, telekkönyvi- és adóügyek menetét, és szabálytalanság esetén saját hatáskörben intézkedni vagy azt a felsőbb hatóságoktól kérni. 6. Elnökölhetnek a megyei törvényszék, árvaszék és számvevőszék ülésein, a törvénykezés terén ügykezelési intézkedéseket tehetnek és ellenőrizhetik a börtönügyet. 7. Kötelesek közadók fizetését ösztönözni, hogy az adózók megmeneküljenek a végrehajtások terheitől, illetve védeni az adófizetők érdekeit. 8. Ok teszik közé a felsőbb rendeleteket és ellenőrizik azok végrehajtását. 9. Helyettesítéssel betöltheti k a megürült tisztviselői állásokat (az alispán kivételével), felesketik a tisztviselőket és szükség esetén állásukból felfüggeszthetik őket. 10. Ok utalványozzák a tisztviselők fizetését.

22 Összességében az 1861 és 1867 közötti főispánok nagyobb hatáskörrel bírtak, mint az 1848. előttiek és a kiegyezés utániak, mert alájuk tartoztak a szabad királyi városok és hatáskörük a törvénykezési és adózási ügyekre is kiterjedt. A főispánokkal foglakozó jogszabályok 1861-1950 A főispánok jogkörét a kiegyezés utáni törvényhatósági törvények (1870: 42. tc., majd 1886: 22. tc.) szabályozták, melyek lényegében nyolcvan éven keresztül, 1950-ig érvényben voltak. A főispán a kormány képviselője volt a törvényhatósági közigazgatásban, akit a belügyminiszter előterjesztésére és ellenjegyzésével az uralkodó nevezett ki, illetve mentett fel. (A törvényhatóságokhoz a megyék és a velük egyenrangú ún. törvényhatósági jogú városok tartoztak.) Állása bizalmi, politikai természetű volt, ezért bármikor el lehetett bocsátani, és közvetlenül a minisztérium alárendeltségébe tartozott. Az önkormányzati jogok tisztelet22 Sashegyi i.m. 118-119.