A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században

Irodája 1946 decemberében névjegyzéket kért a helyi közigazgatás vezetői­től a településeken lakó izraelita vallású személyekről. Siklósról 1947. január 15-én postázták a névjegyzéket, melyben 41 izraelita vallású siklósi nevét tüntették fel. Köztük két 1946-ban született csecsemő is szerepelt. 119 Ez a szám nem állítható párhuzamba az 1944. áprilisi összeírás (245 fő) adatával. Néhányan ugyanis, akik átélték a borzalmakat, nem voltak vallásosak, illetve nem exponálták magukat izraelita vallásúként. A felekezeti lemorzsolódással egyidejűleg vélelmezhetően voltak olyanok is, akik az üldöztetést túlélve nem tértek vissza Siklósra. Ez utóbbiak létszámát becsülni sem tudjuk. Ugyanak­kor nincsenek megbízható adataink arra nézve, hogy mindazok, akik a hit­községi névjegyzékben szerepelnek, 1944-ben is siklósi lakosok voltak-e. A vészkorszak áldozatainak számáról a történeti irodalomban különböző adatok szerepelnek. A leginkább elfogadott becslések szerint a hazai zsidó­ság közel 60 %-a, ezen belül a fővárosi zsidóság mintegy 40, a vidéki 75 %-a esett áldozatul. A siklósi zsidó közösségről közölt részadatokat figyelembe véve, ha a felekezeti névsorban nem szereplő túlélők számát mégoly optimis­tán becsüljük is meg, azt kell feltételeznünk, hogy a vidéki zsidóság 75 %-ra becsült veszteségét sajnos a siklósiaké is elérte. 1945-ben és 1946-ban több magyarországi és külföldi lakos érdeklődött a siklósi elöljáróságon rokona, közvetlen hozzátartozója felől. A siklósi főjegy­ző csak arról tudta értesíteni őket, hogy nevezetteket Siklósról deportálták, „de mind a mai napig semmi hír nem érkezett róluk és hollétükről tudomásunk nincs." 120 Az elhurcoltak életben maradt közeli és távoli rokonai, vagyonuk kiren­delt gondnoka, miután már semmi remény nem volt a visszatérésben remény­kedni, 1948-1949-ben a siklósi járásbíróságon holttányilvánítási eljárásokat kezdeményeztek. 121 Az eltűnt személy halálának valószínű idejét az eltűnést követő 15. napban állapították meg. Előfordult, hogy a Siklóstól igen távoli nagykanizsai járásbíróság végezte a holttá nyilvánítási eljárást. 122 Siklós nagy­község 1946-ban hozott határozatot, hogy Weisz Miksa és neje holttá nyilvá­nítási eljárását kezdeményezi. Az eljárás megindításának indoka a következő volt: a község 1943-ban életjáradékért megvásárolta a két személy siklósi la­kóházát azzal a kikötéssel, hogy a tulajdonjogot csak haláluk után lehet beje­gyezni. Weisz Miksát és feleségét 1944 tavaszán elhurcolták, mindketten 70 éven felüliek voltak, s arra, hogy életben maradtak, már nincs remény. 123 119 Uo. 7950/1946. 120 Uo. 4502/1945., 4572/1945., 5888/1947. 121 Uo. 2688/1948., 2759/1948., 6804-6808/1948., 7111/1948, 7292/1948. 122 Uo. 2759/1948. 123 BML Siklós nk. képv. jkv. 106/1946. sz. határozata.

Next

/
Thumbnails
Contents