A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században

magas volt. A megyében a 86 adóköteles családfő közül mindössze hatnak kellett ekkora, vagy ennél nagyobb összeget fizetnie. A 19. század harmadik évtizedétől a mezőváros zsidó népessége fokozatosan gyarapodott. Beköltözésük nem lehetett könnyű, mert jelentős számú „görög" kereskedő élt a településen, akiknek kapcsolatai és tőkeereje sem volt kicsi. Már a század elején saját házzal, bolttal rendelkeztek, áruikat fuvarosokkal szállították. Szőlőtulajdonuk volt és a jelentős jövedelmet hozó borkereskedelmet is a kezükben tartották. Sajátjukon kívül, az uradalom és a parasztok borát is árulták, távoli piacokra is elszállították. Jelentős adót fizettek a mezővárosnak.

15 Jelentős volt Siklós kézműves társadalma is. Az 1822-ben készített iparos összeírás szerint, amely csak a céhekben működő mestereket vette számba, 20 iparágban 165 mester dolgozott. Az egyesült céhszervezet, melyet létrehoztak, bizonyos privilégiumokat biztosított számukra, melyek érvényesülésén féltékenyen őrködtek.'

6 A 19. század harmadik évtizedének elején, 1831-ben készített megyei zsidóösszeírásban is csak 3 családot (14 fő, ebből 2 személy szolgálólány) jegyeztek fel siklósi lakosként. Mindhárom családfő, Schwarcz Illés, Leopoldus Kaufer, Samuel Fischer, foglalkozását tekintve kereskedő volt. Az azonos foglalkozás azonban igencsak különböző jövedelmet biztosított számukra. A legmódosabbnak Schwarcz Illést mondhatjuk, 150 forintos bevételével, Kaufer már csak 25, Fischer pedig csupán 5 forinthoz jutott.

17 A mezőváros lakói - forrásaink szerint - először 1837-ben fordultak földesurukhoz annak érdekében, hogy a zsidók további beköltözését megakadályozzák. Batthyány a kérelemre adott válaszában leszögezte: a lakossági jog megadása a földesúr joga, s azt a továbbiakban is gyakorolni kívánja, de maga sem szeretné, ha a „...zsidóknak aránytalan elszaporodása..." miatt a többi lakos hátrányt szenvedne. Schwarcz Illés és Kaufer Leopold engedéllyel tartózkodnak Siklóson családjukkal, üzletvitelükhöz szükséges szolgálóikkal továbbra is maradhatnak. Mások letelepedéséhez a későbbiekben is uradalmi engedély szükséges, és hozzájárulása nélkül házat, földet nem vásárolhatnak, nem kereskedhetnek és ipart sem űzhetnek.

18 15 Város a Tenkes alján. i. m. 151-152. 16 Uo. 154. 17 BML zsidóösszeírások 180/31. Baranyavári, Mohácsi és Siklósi járás. Schwarcz egyébként, mint a Siklósi járás zsidóságának elöljárója jegyezte az összeírást. 18 Fejes János: Siklós múltja. Siklós, 1937. 291-292. Fejes szerint mindketten urasági kocsmát béreltek.