A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században

Gyarapodó zsidó népesség A 19. század első évtizedeiben a magyarországi zsidóság száma és jelentősége rohamosan növekedett, jogi státusza azonban továbbra is rendezetlen képet mutatott. Jól jellemzi a helyzetet, hogy 1808-tól kezdődően a zsidók is katonai szolgálattal tartoztak, ugyanakkor még honosításuk sem történt meg. Az ebben az időszakban kiadott helytartótanácsi rendeletek is ellentmondásosak: betiltják a házalást, majd újra engedélyezik, megtiltják keresztény szolgák tartását, majd visszavonják a tilalmat stb.

19 Ugyanez időben a zsidók megpróbálták rábírni a kormányzatot, hogy könnyítsen jogi helyzetükön. Több petíciót is fogalmaztak, de sikertelenül. Az 1830/40-es években a politikai élet egyik gyakran vitatott és tárgyalt kérdése a zsidó emancipáció ügye lett. A vita nemcsak az országgyűlésben zajlott, hanem sokkal szélesebb körben: a politikai irodalomban és az újságok hasábjain. A felek érdekeiknek és világnézeti hovatartozásuknak megfelelően fogalmazták a maguk véleményét. A zsidók ügye az 1839/40-es országgyűlésen került előtérbe. Az alsótábla (liberális nemesi ellenzék) javasolta, hogy töröljék el a türelmi adót, s a zsidók kapják meg a polgári jogokat. A törvénytervezet azonban az uralkodó ellenállásán megbukott. Az 1840. évi XXIX. törvény ugyan nem tükrözte az emancipáció híveinek eredeti elgondolásait, de még így is előrelépést jelentett.

20 Noha a törvény nem adta meg a polgári egyenjogúságot, de biztosította a zsidóság számára - ha „ellenök erkölcsi ?nagaviselétük tekintetében alapos kifogás nincsen", Magyarországon születtek, vagy „itteni lakhatásra törvényes úton engedehnet nyertek" - hogy szabadon lakhassanak az országban, kivéve a bányavárosokat. A törvény arra is lehetőséget nyújtott, hogy gyárakat létesítsenek, kereskedést és különféle mesterségeket űzzenek, „maguk kezükre, akár vallásuk-béli legények segítségével", illetve polgári telkeket (ún. fundusokat) vásárolhassanak.

21 Az 1840-es években a zsidóságról folytatott közéleti vitában azok a nézetek kerekedtek felül, amelyek az emancipációt a zsidók vallási, társadalmi reformjához kötötték. A következő országgyűlésen már a politikai osztály is átfogalmazta álláspontját (néhány kivétel akadt), elkanyarodott a feltétel nélküli emancipáció gondolatától. 19 Bergl József: A magyarországi zsidók története. Kaposvár, 1879. Idézi: Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001. 42. 20 A királytól visszaérkezett törvénytervezet olyannyira eltért a rendek által javasolttól, hogy azt az országgyűlés nem kívánta elfogadni, s csak a Pozsonyban tartózkodó zsidó küldöttségek kifejezett kívánságára döntött mellette. Vö. Gyurgyák i.m. 45. 21 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár: 1836-1868. Bp., 1896. 175-176.