A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században
szeírásokban feltüntetett jövedelmek összevetésekor szembetűnő, hogy e korai időszakban már jelentős különbségek voltak a jövedelmek nagyságában. A kialakult különbségek járásonként, foglalkozási csoportonként és azokon belül is jelentősek voltak, melyben számos tényező, többek között a környezet nyújtotta lehetőségek, az alkalmazkodni tudás, a piaci igények felismerése és kiaknázása játszott szerepet. A magyarországi zsidóság megélhetési forrásait a 18. században általában mesterségesen leszűkítették és korlátozták. A baranyai összeírások arról tanúskodnak, hogy amennyiben letelepedési engedélyhez jutottak egy-egy uradalom központjában, vagy a hozzátartozó falvakban, ott nem gördítettek akadályt sem kereskedésük, sem iparűzésük elé. A megye településein tartott vásárokra pedig általában bejutottak, noha időnként az komoly ellenállásba ütközött, alkalmanként külön vámfizetéssel járt. A korábbihoz képest II. József korában (1780-1790) a zsidóság helyzetében kedvező gazdasági és társadalmi változások következtek be. A császár engedélyezte a zsidóság számára az ipari és mezőgazdasági foglalkozásokat. Legfontosabb rendelete a városok kapuinak megnyitása volt a zsidók előtt. Minden bizonnyal II. József rendelkezéseivel magyarázható, hogy az 1794-es megyei összeírás szerint 17 család mezőgazdasági ingatlannal (szántó, rét, szőlő, kert) is rendelkezett, saját házat azonban csak 5 család birtokolt. Arról nincsenek megbízható adataink, hogy a megyében élő zsidók milyen mértékben vállaltak szerepet a lakosság ellátásában. A korabeli kereskedők - vélhetően túlzó - panaszai arra utalnak, hogy jelenlétük érzékenyen érintette őket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a zsidó kereskedők elleni panaszok nem csak a megyében élőkre, hanem a más megyékből idejáró, vásárokat felkereső és ott árusító zsidó kereskedőkre is vonatkoztak. A Baranyában letelepedett kis létszámú zsidó kézműves nem játszott érdemi szerepet a lakosság ellátásában. A céhek nem fogadták be őket, csak kontár (céhbe nem tartozó) kézművesként űzhették mesterségüket. Tevékenységük megtiltását a céhek folyamatosan követelték (hasonlóan tettek a keresztény kontárokkal is), mert olcsóbban adták termékeiket és az alacsonyabb árral rontották a céhes iparosok értékesítési lehetőségét. A 18. század végén (1798) Baranyában 136 zsidó családban 637 lelket írtak össze. A századfordulón az országban legalább 100 ezer főre tehető a zsidóság száma. A baranyai létszám annak még az 1 %-át sem érte el. 6 A baranyai zsidóság, mint az országban máshol is, nemcsak letelepedésének kezdetén, de egészen az 1840-es évekig a vidék lakója volt, szórványok6 Vö. Radnóti Ilona: Adatok a XVIII. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről. In: Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 1995. Pécs, 1996. 69-87.
