Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban

sem?"

79 „Én [...] Batthyányra gyanakodtam - szögezi le máshol. - Azon fontos körülményhez, hogy amnesztiát kért, járula két körülmény, egyik, hogy ő ez évben, gondolom, [1853.] július végén, Londonban, testvérénél volt, és ez és leánytestvérök, Lutrothné, Bécsben jártak az amnesztia sürgetése végett, íme, szeptemberben a korona megtaláltatik! Az út igen egyenes, ha nem világos is, az alku igen természetes, ha nem becsületes is."

80 „Szóval - zárja ezirányú eszmefuttatásait -, gyanúm van rá, de ítéletet nem merek mondani. Szomorú dolog, hogy Batthyány Kázmér szavában kétkedni kénytelen vagyok, de én nem tehetek róla. A jövendő, reménylem, az igazat világosságra fogja hozni."

81 Világosságra hozta: Szemere gyanúja nem igazolódott be. A Habsburg Birodalom összeomlása után megnyíló bécsi levéltárakból idővel előkerültek azok az anyagok, amelyek - a később publikált emlékiratokkal összhangban - bizonyították: az áruló Wargha István volt, 1848-ban a király személye körüli minisztérium munkatársa, később élelmes rendőrügynök a nyugat-európai magyar emigráció soraiban.

82 Mindmáig nem tudható azonban bizonyosan, hogy maga Wargha kitől jutott az információ birtokába, mert erről - nyilván a jutalom esetleges megosztásának elkerülése érdekében - hamis történetet tálalt fel bécsi megbízóinak. A titok tudóinak névsora mindenesetre Vidinhez képest még jó néhány fővel gyarapodott, mert Batthyány Kütahyában fölfedte azt Kossuthnak is,

83 aki nagy valószínűséggel szintén többeket beavatott a rejtekhely ismeretébe. Az ismeretlen informátor azonban aligha tartozhatott a volt külügyér londoni rokonságába, hiszen nekik semmi szükségük nem lehetett Warghára: akármikor elutazhattak Bécsbe, és kapcsolatba léphettek a birodalmi bürokrácia legfelsőbb köreivel. Szemere ugyanakor vigyázott arra, hogy gyanúja a naplójába zárva maradjon, így a gróffal való barátságának külső képe változatlan maradt. Van azonban a fenti Szemere-megjegyzéseknek egy érdekes, eddig ismeretlen mozzanata: az utalás a volt külügyminiszter amnesztia-kérelmére. Láttuk fentebb, hogy a bécsi udvar ügynökei hogyan tettek kísérletet időnként Batthyány „behálózására", illetve másfelől felesége, Keglevics Auguszta grófnő 79 Szemerei, m. 1985.242. 80 Szemere. i. m. 1985. 238-239. 81 Szemere. i. m. 1985. 243. 82 A témakör legfontosabb forrásait közli A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Vál., szerk. Katona Tamás. Bp., 1979, Európa. 273-328. 83 Szemere i.m. 1985. 237-238. Kossuth ezirányú informálódási törekvéseiről megemlékezett Házmán Ferenc is a Szemeréhez még a Mississippi fedélzetéről, 1851. szeptember 24-én intézett levelében, lásd Albert Gábor: Hadsereg nélküli hadvezér. Szemere Bertalan leveleskönyvét olvasom - 1853. Kortárs 1999/8. (továbbiakban Albert) 14.