Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

VÖLGYESI ORSOLYA Batthyány Kázmér az 1839/40-es és az 1843/44-es országgyűlésen

közeledtek egymáshoz, bár a főrendek időközben hozzájárultak ahhoz, hogy rövid felirat kíséretében az alsótábla üzeneteit és a felsőtábla válaszait felterjesszék az uralkodónak. Eközben látott napvilágot a király március 24-i leirata, amely elvben elismerte a szólásszabadság sérthetetlenségét, ugyanakkor fenntartotta az uralkodó jogát arra, hogy a szólásszabadság törvényes kereteit átlépők ellen fellépjen, továbbá állást foglalt a bírák függetlensége mellett, az elítéltek ügyét pedig kegyelmi úton kívánta rendezni.

19 Ilyen előzmények után tűzték napirendjükre a főrendek 1840. április 22-én az alsótábla ötödik üzenetét. Az ellenzéki arisztokraták ez alkalommal is támogatták a rendek álláspontját, amely elutasította a királyi leiratban az elítéltek számára kilátásba helyezett kegyelmi megoldást.

20 Különös figyelem övezte gróf Batthyány Lajos beszédét, amelyet a titkos jelentés egyébként a legjelentősebb felszólalásnak tartott. Ezen az ülésen hosszabb beszédet mondott gróf Batthyány Kázmér is. Már egy április 17-i titkos jelentés is felhívta a figyelmet arra, hogy Batthyány az egyik leghevesebb beszédet fogja elmondani a szólásszabadság sérelme kapcsán, amely beszédet - a jelentés szerint - a republikánus ügyvéd, Tóth Lőrinc készített számára.

21 A főrendi ellenzék tevékenységét figyelemmel kísérő titkos jelentések csak ritkán említették meg Batthyány Kázmér nevét, de ez a tudósítás is megerősíthette azt a vélekedést, hogy a gróf ekkor még nem maga készítette beszédeit. A nagy figyelmet kiváltó április 22-i főrendi ülésen Batthyány Kázmér a március 24-i leiratra reagálva, elutasította a törvénytelenül elítéltek ügyének királyi kegyelem útján történő rendezését: „- lehet e alkotmányos Nemzetnél a' kegyelem utja kívánatos? - tehet-e egy szabad Nemzet szókönyvében kegyelem és igazság ugyanazt? - van e helye ott a' kegyelemnek, hol nem törvényesen elitélt bűnösökről, hanem törvénytelenül kárhoztatott ártatlanokról van szó?" - kérdezte Batthyány. A gróf felszólalásában bírálta a felsőtábla magatartását is, hiszen a főrendek többsége már a második országgyűlésen akadályozza meg, hogy az alsótáblának a szólásszabadság sérelme ügyében megfogalmazott üzenete az uralkodó elé jusson: „Már ötödik, 's a' mult országgyűlést is számítva, huszonkettedik izben kötik a' szólásszabadság fontos tárgyát lelkeinkre a' Nemzet Képviselői, 's mi huszonkettedik izben is daczolni akarnánk e a' Haza csaknem általános kivánatával? Ugy ki van már e tárgy merítve, hogy alig van észhez és szívhez szóló argumentum, melly meg ne lett volna érintve a hosszas küzdés folytában, mellyet dolgaink fonák állása miatt, ezen Táblának diadalmas többsége egy egész Nemzet Képviselői ellen, Kormány tévedéseit, s birák bűneit fogadatlanul mentve, folytatott. Különben is, vannak igazságok, mellyek nagyszerű 19 Lásd bővebben Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp., 1965. 443. 20 Vö. Dessewffy-napló lOlrv. 21 MOL Takács-hagy. Fasc. 63. 9240. sz.